Ahogy az önismeret útján elindulsz befelé, belső lényeged felfedezése érdekében, gyakran el kell hagynod a megismerésnek az eddig ismert formáit. Hiszen az a fantasztikus eszköz – a racionális, logikus gondolkozás -, amit a külső világ felfedezésére megtanítottak neked, nem biztos, hogy itt is ugyanolyan hatékony lesz.
A belső világodban bizonyos kérdésekre nincs magyarázat, mert nem léteznek benne az elme értelmezéséhez szükséges viszonyítási pontok. Azok nélkül pedig bizonyos jelenségek értelmetlenek. Honnét tudnád mi a magasság, ha nem lenne mélység? Hogyan tudnád mi a jó, ha nem tudod mi a rossz? Ha nincs összehasonlítási alap, akkor az elme nem képes értelmezni a világot. Azonban az hogy nem tud az értelmünk megragadni egy jelenséget a világban, az nem jelenti, hogy az ne létezne, vagy ne lenne valósága.
Ha úgy érzed, hogy amit az intellektus nem tud megmagyarázni, az nem létezik, akkor egyszerűen lezársz magad elől bizonyos valóságtartományokat. Ha racionálisan neveltek – mint a legtöbb embert – nem biztos, hogy közel engeded magadhoz a felsőbbrendű valóság megnyilvánulásait. Még azt is tagadni fogod, hogy ilyesmi létezhet. Azt mondod: „Ez lehetetlen. Ellenkezik a józan ésszel. Bizonyára csak képzelem; biztosan álmodom. Mindaddig, amíg nem tudom racionálisan bizonyítani, nem fogadom el."
A racionális elme ilyenkor bezárul, a „józan ész” határai közé, ahova az intuíció nem hatolhat be. Ilyenkor az intellektus dominál a létezésében, s úgy működsz tovább, ahogy megtanították neked. Akkor nem engeded magadhoz az élet rejtélyeit, akkor nem engeded, hogy az intuíción keresztül valami csodálatos, és felfoghatatlan beszéljen hozzád, és segítse életed.

Ez nem jelenti azt, hogy a józan észt, a logikát el kellene vetni! Ez félreértés. Használhatod az intellektust anélkül is, hogy bezárulnál annak keretei közé. A racionális elmét, ha eszközként használod, akkor nyitott, és rugalmas maradsz. Fogékony vagy valami megmagyarázhatatlan felsőbb Intelligencia iránt. S ekkor arra is érzékennyé válsz, amikor az megérint, kommunikál veled. Természetesen nem feltétlenül gondolatokkal, vagy szavakkal, hanem szimbólumokkal, archetípusokkal, érzetekkel. Ehhez persze nyitottá, és befogadóvá kell válnod. Önmagad, s a környezeted irányába egyaránt. Ekkor már segítségként használhatod az intellektusodat, amely észlelni tudja, hogy „olyasvalami történt, ami rajtam túlmutat". A tiszta és ragaszkodásoktól megtisztított elme egyszerűen elengedi a „gyeplőt”, és a kontroll iránt vágyat, ami a legnagyobb eredmény, amit elérhet. Belátni a saját korlátait.
Az intellektus mindig az ismerttel és az ismeretlennel foglalkozik. Egyszerűen párosítja, összehasonlítja a beérkező ingereket, már ismert kognitív sémákhoz, vagyis tanult emlékekhez. Mi van azonban akkor, ha az ismert és ismeretlen összekapcsolása nehézségbe ütközik? Hiszen vannak olyan jelenségek, melyek az érzékszervi észlelésekre alapozva becsaphatnak (optikai illúziók). S olyanok is melyeket az ész sem képes befogadni és megmagyarázni. (például paradoxonok, logikai ellentmondások)
Az intuíció nem lépésről lépésre halad, hanem egyszer csak ott van a bizonyosság érzése: hogy mit kell, vagy mit nem kell tenned, hogy milyen döntést kell hoznod, kire kell hallgatnod, miben kell bíznod, és sorolhatnánk . Ezért találó a kvantumugrás, mint metafora. A megértés szökkenése egyik állapotból egy másikba, amelyek között nincsen követhető logikai kapcsolat. Ha egymást követő lépésekkel jövök el hozzád, az nem ugrás. Ha egyetlen lépés nélkül érek el hozzád, az már ugrás.

Ám a valódi (kvantum)ugrás még mélyebb. Azt jelenti, hogy valami A pontból, B pontba átjut, pedig a kettő között pedig nem létezik közvetlen kapcsolat. Ez a valódi csoda Az intuíció is egy ilyen ugrás - nem olyasvalami, ami eljön hozzád megfontolt kiszámítható biztonságos lépésekkel. Megtörténik veled, nem pedig eljön hozzád, bármiféle okság, bármiféle követhető útvonal nélkül. Az ilyen a hirtelen történés az intuíció. Ha nem lenne váratlan, ha nem nélkülözné teljesen a kapcsolatot a korábban történtekkel, akkor a józan ész is felfedezné az utat. Időbe telne, de elvégezhető lenne. A logikai készség képes lenne megismerni, megérteni és irányítani a folyamatot.
Ha az intuíció valamilyen mérhető közegen keresztül érkezne, akkor a tudomány készíthetne olyan eszközt, amellyel mérni lehetne. De nincsen erre lehetősége a tudománynak, amely így tagadja a létezését. Azért tagadja, mert képtelen megragadni, feldarabolni, és analizálni. A racionalitásra épülő tudomány csak olyan jelenséggel tud találkozni, amely felosztható okra és okozatra. A logika szerint a létezésnek két tartománya van: az ismert és az ismeretlen. Az ismeretlen azt jelenti, hogy most még nem ismert, de egy napon az lesz.
A világ misztikusai azonban azt mondják, hogy három tartomány van: az ismert, az ismeretlen és a megismerhetetlen. A megismerhetetlen alatt a misztika azt érti, hogy soha nem válhat ismertté
Érdekel az intuíció és az önfejlesztés? Legyél önmagad Mestere! Ismerkedj meg a Kvantum – Tükörrel az „Intuitív döntéshozatal” workshop - on. Döntéseidben is hallgass a Szívedre!
Bővebb információt találsz ITT >>
Facebook esemény >>



