A kultúrák is keverednek, a vallások esetében pedig egyre jellemzőbb egyfajta kombinálódás.
Senki sem rökönyödik meg azon, hogy egy eredetileg katolikus valaki tibeti buddhista szerzetesi beavatást kap, vagy dervis-szertartásra megy – vasárnap pedig templomba. A családok határai a sok válás és újrakezdés miatt szintén egymásba mosódnak. Az országhatárok is fokozatosan megszűnnek.

Az emberek tehát egyre többször felteszik a kérdést: hová is tartozom?
Könyvek sokasága jelenik meg arról, hogy milyen az igazi férfi, még inkább az igazi nő, smink- és mozgás-tanfolyamokon kell tanulni a nő-séget, a kisbabát már nem is magától értetődően simogatja a mamája, hanem babamasszázsra viszi… A bizonytalanság a keresés óriási hullámát indította el. Rengetegen indulnak el szó szerint spirituális utazásra, amilyen mondjuk a Camino végigjárása. Ezek a helykereső, ideológia-kereső emberek jelennek meg tömegesen a keleti szertartásokon, a sikeres és nagyon magabiztos ezoterikus előadók zsúfolt termeiben, a „mesterkurzusokon”, beavatásokon – valamint a politikai nagygyűléseken. „Valaki mondja már meg, hogy ki vagyok én!” – idézhetném a mottót. És aki megmondja, biztos sikerre számíthat…
Mi születik még az általános elbizonytalanodásból?
Az emberek párhuzamos világokat hoznak létre. Ezeknek az a lényege, hogy legyenek stabil játékszabályok. A számítástechnika megteremtette a lehetőséget a Second Life” jellegű játékokhoz, ahol bárki lehet sárkány vagy sárkányölő, a reális és a virtuális személyiség gyakran összemosódik. Ezért kell olyan szabályt hozni, hogy „a játék során ne használj valódi fegyvert”!
A valóság-show is egy párhuzamos világ. Belelátunk mások virtuális életébe, ahol senki se tudja, hogy mi a valóság, és mit írtak meg a forgatókönyvírók.
Kapcsolódó cikkek
A kiszámítható világ vágya teremtette meg a Mennyei Prófécia, vagy a Titok című könyv, tanfolyamok, illetve a Mi a csudát tudunk a világról film sikerét. Amikor a világban nem lehet kiszámítani a dolgokat, akkor mindig megnő az igény a varázslás iránt! Ez nem jelenti azt, hogy ne működhetne a mágia – ez egy varázsos bolygó, és a gondolat valóban teremt – mégis, ötven évvel ezelőtt még kiröhögték azt, aki ezzel jött (voltak egy páran pedig, főleg Amerikában). Nem azért, mert butaság – nem butaság -, hanem azért, mert egy kiszámítható korban a „dolgozz szorgalmasan, és sokra viszed” az elv. Ma a „varázsolj szorgalmasan, és a világ sokra visz téged” a jelszó.
Van azért ebben jó is.
A kultúrák találkozásából lepárlódhat valami lényegi eszencia. A vallások párbeszédéből tolerancia és megértés születik. A családi vagy vallási szabályok, parancsolatok helyébe léphet a közvetlen szeretet, mint szervező erő. A külső bizonytalanság lelki útkeresésre serkenthet, a „mi a csuda ez az egész itt?” kérdésre pedig értelmesebb választ is találhatunk, mint azt, hogy negyvenkettő (Galaxis útikalauz stopposoknak). A sok hamis próféta között valódi tanítók is nagyobb számban lehetnek. A válasz pedig a „ki vagyok én?” kérdésre egyértelműen belül, önmagunkban található – ezután kezdődik csak az igazi varázslat!Kép: Martin Sattler / Unsplash



