Azt vizsgálja, hány esetben végeznek ki ártatlanokat a bűnösök helyett, hányszor követnek el justizmordot, hányszor állítanak feleslegesen akasztófát. Hát bizony: megdöbbentően sokszor. És nem csak Iránban, ahol a minap kínoztak halálra egy ártatlan bloggert, pusztán a nézetei miatt. Sajnos nem az első volt, és nem is az utolsó. Nem csak Kínában, ahol a hagyományos jogstruktúra miatt olyan gyakori a halálbüntetés, mint minálunk a csúcsforgalom vagy az áramszünet. Nem kérem: a demokrácia fellegváraiban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban is elborzasztó az ártatlanul kivégzettek arányszáma.Ne kerteljünk: minden hatodik kivégzett ártatlanul hal meg.
Oka ennek a gyors, szükségképpen hanyag, kapkodó bírósági eljárás, a kontárok által végzett nyomozás, az elégtelen bizonyítás, a közvélemény nyomása, mely a különösen brutális bűntények esetén gyors eredményt és elrettentő súlyú ítéletet követel – oka ennek még az előítélet, butaság, babona és minden, ami rossz és sötét az emberi fejekben.
Hiszen alig vagyunk túl egy „spontán” kampányon, melynek keretében szó szerint tömegek követelték, hogy a legborzalmasabb módon végezzék ki az asszonyt, aki bestiálisan meggyilkolta mostohafiát. Ugyan szerintem az egyik parlamenti párt állhatott a népmozgalom mögött, de az lassan el is csitult – a következő különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságig. És ha nálunk – még? – nincs is halálbüntetés, alacsonyan szállhatnak az életfogytiglanok is – azokat sem mindig a megfelelő személyek kapják. Például a móri mészárlásért ítéltek tényleges életfogytiglanra olyan bűnözőket – félreértés ne essék, ők is kemény gazemberek voltak, de rablók, nem gyilkosok – akik tökéletesen ártatlanoknak bizonyultak. Vagy ott volt Pusoma Dénes esete – de tessék inkább a kötetet elolvasni, könnyű, kellemes olvasmány.
Ha lehet az ilyesmi egyáltalán könnyű és kellemes.
Aztán tessék elgondolkodni az olvasottakon – és utána követelni az akasztást.
Ugye, hogy meggondolandó?
Szele Tamás



