Ez előtt a dilemma előtt állnak azok a szervezetek, amelyek a kihalóban lévő állatfajták megmentésével foglalkoznak, abban a helyzetben, amikor a globális gazdasági válság jócskán leapasztotta a közforrásokat.

Szakemberek és társaságok törik a fejüket, hogyan válasszák ki azokat a fajokat, amelyeket előnyben részesítenek. Ez nehéz feladat, tekintettel arra, hogy a legfrissebb adatok szerint eltűnhet a Földről minden harmadik hüllő, minden harmadik korall, minden negyedik emlős és minden nyolcadik madár. Összesen 17.291 fajt érint a kihalás veszélye.
Az International Union for Conservation of Nature (IUCN), amelyhez a világ 144 országa tartozik, mintegy húsz programot készül elindítani az SOS (Save Our Species) program keretében. Az elosztandó forrás 2015-ig 13 millió dollár (9,9 millió euro), amelyet az IUCN, a Világbank és Környezetvédelmi Világalap adott össze. A cél növelni a forrásokat a magánszektort is bevonva. És itt lép be a képbe az esztétikum.
Tudományos vagy esztétikai kritériumok alapján történjen-e a kiválasztás?
Több mint 580 szakember válaszolt egy felmérésre, amelyet a Conservation Biology publikált. Csaknem mindnyájan (99,56 %) egyetértettek abban, hogy a biosokféleség precedensnélküli hanyatlásnak indult. Több, mint a fele (50,3 %) vélekedett úgy, hogy a pénzt azokra a fajokra kell költeni, amelyeknek még van esélyük a túlélésre és nem szabad elpazarolni a már "haldoklókra". Jobb a pénzt a tigrisre gyűjteni, mind források nélkül maradni.
Szorosan vett tudományos kritériumhoz azért sem kell ragaszkodni mert az úgynevezett "szponzort vonzó" fajták, gyakran "ernyőként" is működnek, azaz védenek más fajtákat is. Mivel a tigris például a táplálkozási lánc csúcsán van, ahhoz, hogy megmeneküljön, szüksége van arra, hogy az egész környezete is fennmaradjon.



