Eszter most 40 éves. Története egy évtizedig tartó szexuális abúzusról szól. Még ma is folyamatosan azzal kell szembenéznie, hogy az emberek úgy vélik, ami vele történt, az szégyen, gyalázat, vérfertőzés vagy igazából meg sem történt.

Esztert – valódi nevét nem használjuk, hogy ne legyen azonosítható – édesapja tizennégy évesen megcsókolta egy közös nyaralásukon. Hazaérkezése után ezt elmondta édesanyjának, akivel a szülők válását követően élt. Az anya nem hitt neki. Csak évek múlva derült ki, hogy az eset után mégis beszélt lánya osztályfőnökével, de a tanár azt válaszolta, a kislány fantáziál, majd ő megfigyeli. Pedig Eszter beszámolt egy másik tanárának a vele történtekről. Csakhogy ez tanár megtartotta magának az információt.

- Tizenöt évesen lett először barátom. Amikor megfogta a kezem, a fejemben kettévált a világ. Volt ez az életem, és volt az, ami az apámmal csináltam folyamatosan, de a kettőnek nem volt köze egymáshoz – meséli Eszter. –  Évekig az volt az indító sztorim, hogy engem az apám megcsókolt, minden pasimnak elmondtam, de csak annyit mondtak, "aha".


Eszter – ahogy sok más szexuális bántalmazást túlélt nő vagy férfi – úgy érezte, ami közte és az édesapja közt történik, különleges dolog. Hiszen az édesapja is azt mondta neki, hogy ő különleges, és a köztük lévő kapcsolat is különleges szerelem. Ezt a magyarázatot adta arra, hogy tizennégy éves korától tíz éven keresztül használta ki a saját lányát.

Eszter 28 évesen öngyilkossági kísérlet miatt bekerült a pszichiátriára. Ennek oka – akkor úgy tűnt – a bántalmazó férj volt, de ő, aki tinédzser kora óta kereste a segítséget, most is próbára tette a sorsot, és ezt mondta orvosának: "Engem az apám megcsókolt". Erre a pszichiáter megkérdezte, hogy akkor kávét kér-e vagy teát, és hozzátette, az apukáját mindenkinek úgy kell elfogadnia, ahogy van.

Az édesapjával felépített "tündérmesétől" nagyon nehéz volt megszabadulnia a ma már egészen erősnek mutatkozó Eszternek. Külföldön nyolc évig járt pszichoterapeutához. Ő ébresztette rá, hogy az apjával való kapcsolata nem különleges dolog, hanem ellene elkövetett nemi erőszak.

Nagyon nehéz volt elengednie a sok mindenre magyarázattal szolgáló különlegesség gondolatát. Ez egyébként – szakértők szerint – gyakori jelenség a szexuális abúzust túlélők esetében. De Eszternek mindennél többet jelentett az, hogy tizennégy éves kora óta először, annyi hitetlenkedés és hallgatás után valaki elhiszi neki, hogy igaz, amit mond. Még akkor is, ha ennek árán kiderül: az első apai csók sem a szerelem jele volt, hanem az erőszaké.

- Nagyon szeretném, ha megírnád, hogy én értelmiségi nő vagyok – mondja Eszter – és a szexuális bántalmazás nem a szegények "betegsége", hanem bármilyen családban megtörténhet. Az emberek egyik első reakciója ugyanis az, hogy értelmes ember nem csinál ilyet.

Eszter apja kiemelkedő munkát végez a szakmájában. De ma már azt sem írhatjuk le, ki ő, hiszen Esztert beperelhetné rágalmazásért. Egy olyan bűncselekmény miatt, amely a törvény szerint öt év után elévül.

- Mindig azt kérdezik tőlem, hogy beteg-e az apám. Nem, az apám nem beteg, csak úgy gondolta neki ezt is szabad – mondja.

Édesapjával ma már tíz éve, édesanyjával pedig egy terápiás szembesítés óta nem tartja a kapcsolatot. Egyedül húgával, aki féltestvére, van jóban. Több év terápia után egy alkalommal elmondta neki, mi történt vele tizennégy éves korától tíz éven át. Húga őszintén szereti Esztert és soha nem kérdőjelezte meg az állításait.

Hogy miért ment vissza az apjához Eszter, miután betöltötte a tizennyolcat? Ezt a kérdést sem egyszer tették fel neki. – Csupán attól, hogy hivatalosan felnőtté válik az ember, nem biztos, hogy megszerzi a képességet arra, hogy elszakadjon azoktól, akikhez szoros kapcsolat fűzi. Márpedig egy bántalmazó édesapa is ilyen. Eszterben fel sem merült az a gondolat, hogy nem kell találkoznia az apjával.

- Amikor elolvastam Alice Millertől A tehetséges gyermek drámája című könyvet, akkor jöttem rá, hogy nekem nem kell többé odamennem. És már másnap, amikor hívott az apám, hogy menjünk kirándulni, azt mondtam neki, hogy nem érek rá. Akkor mondtam neki ezt először. Ennyire magába zárt ez a világ.

A szexuális bántalmazás feldolgozásának utolsó fázisa, hogy az áldozat részt vesz más túlélők segítésében. Azt mondja, akkor érzi magát majd gyógyultnak – ugyan a traumát nem lehet megnemtörténtté tenni -, ha unni kezdi saját története ismétlődő elmondását. De ez a pillanat még nem érkezett el.

Sokan csak a gyerekkor emlékeitől időben eltávolodva keresnek újra segítséget. Eszter tapasztalatai szerint Magyarországon nagyon nehéz más túlélőkkel felvenni a kapcsolatot. Eszter például egy segélyvonalnál hospitál. A gyógyulásban az is segít, ha a szexuális bántalmazás túlélői megbeszélhetik egymással, milyen gondok, rémképek gyötrik őket. Például ő azt gondolta, hogy meddővé vált, de támadt olyan érzése is, hogy megrontja azt, akihez hozzáér, mert már maga sem tudta eldönteni, hogy melyik érintés a jó.

Arról is ritkán esik szó, hogy a bántalmazottaknak sokféle szituációban van szükségük támogatásra. Hosszú internetes keresgélés után Eszter talált egy angol nyelvű dokumentumot arról, hogyan készüljön fel a szexuális abúzus túlélője arra, ha fodrászhoz, fogorvoshoz, háziorvoshoz, nőgyógyászhoz, optikushoz kell mennie. A segédanyag szakembereknek is tanácsot ad abban, hogyan kezeljék az ilyen klienseket, mert kifejezetten rosszul tűrik az olyan helyzeteket, amelyekben kiszolgáltatottak vagy amelyek emlékképeket idézhetnek fel. Alapvető tudnivaló mindkét fél részére, hogy a vizsgálat vagy a kezelés folyamatának minden egyes lépését előre kell tisztázniuk.

A páciensnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyszerű jellel tudassa, ha rosszul érzi magát, vagy ha a vizsgálat leállítását szeretné. Minden esetben jól jön egy kísérő jelenléte.

Az emlékképekkel küzdőknek azt ajánlják, álljanak fel, vegyenek mély levegőt, gondolják végig, hol vannak és miért vannak ott. A legfontosabb, hogy tudatosuljon bennük: a múltat már túlélték, ez a jelen valósága, ahol a fenyegetettséggel már nem, "csak" az emlékekkel kell megbirkózniuk.

Le Marietta

A Pandora szelencéje című nemzetközi projektben készült jelentés szerint Magyarországon a gyerekvédelem csak ritkán foglalkozik mélyrehatóan a gyerekek elleni szexuális visszaélésekkel, illetve ha mégis, akkor kevés eszközzel rendelkezik a veszélyeztető helyzet elhárítására vagy a trauma feldolgozásának segítésére.

A legnehezebb helyzetben azok a gyerekek vannak, akik a családjukban vagy valamilyen intézményben válnak szexuális erőszak vagy kizsákmányolás, prostitúció áldozatává. Az ő esetükben nem biztosított sem a védelem az újabb áldozattá válással szemben, sem pedig a terápia.

A kutatás szerzői a társadalmi szintű tévhitek eloszlatását szorgalmazzák: a gyerekeknek fontos beszélnünk arról, hogy mi biztonságos érintés és mi nem az; milyen jogaik vannak; kihez fordulhatnak, ha szexuális visszaélés történik velük. 

Az legalább ugyanennyire fontos, hogy a szakemberek és a civil felnőttek is tisztában legyenek a gyerekek elleni szexuális visszaélés tényeivel (például azzal, hogy a gyerekekkel bizalmi viszonyban lévő rokonok vagy ismerősök élnek vissza a leggyakrabban), felismerjék a tüneteket és segítsenek a gyerekeknek; hiszen ők általában olyan függő helyzetben vannak, melyből segítség nélkül lehetetlen kilépni.

Szexuális erőszak segélyvonal:
06-40-630-006
hétfő 10-14, szerda 14-18, péntek 10-14

NANE segélyvonal
06-80-505-101 - hétvége és szerda kivételével naponta 18-22-ig

Kék Vonal Gyerek és Ifjúsági Telefonszolgálat
116-111 - előtag és körzetszám nélkül hívható bárhonnan Magyarország területén mindennap 0-24 óráig

Kék Vonal Chat
A cikk a Pandóra szelencéje című projekt keretében készült 2011-ben az Európai Unió pénzügyi támogatásával és a Holland Királyság Nagykövetségének társfinanszírozásával. Tartalma semmiképpen sem tekinthető a támogatók álláspontjának.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.