Az esküvőre mintegy ötven fős násznép verődött össze. A párt összeadó tiszteletes a következő kérdést intézte a menyasszonyhoz: "Szereted, ápolod és véded-e ezt a raktárházat?"

Határozott igen volt a felelet megtoldva a raktárhoz költött saját verssel:
"Emlékszel legelső találkozónkra? Megváltoztattál, rávittél jóra. Kinyitottam ajtód, s felmostam padlód, mely már nem nedves, te lelkemnek kedves. Védeni foglak holtomig ingatlan, soha meg nem ingok, oltalmam ingatlan."

A vőlegény nem szólt, helyette egy hatalmas zászlóval tudatták a vőfélyek szándékát: IGEN - volt olvasható a raktárra kitűzött lobogón.
A házasság nem sikerült. A frigy ellenére az épület bontása már meg is kezdődött, "Raktárné" hamarosan megözvegyül.



