
A bulvár hírekben ma már gyakran szerepelnek olyan megdöbbentő esetek, amikor egy oroszlán, vagy egy medve megöli a gazdáját, két éve pedig az volt az egyik leghátborzongatóbb hír, hogy egy Amerikában tartott csimpánz váratlanul rátámadt a gazdája ott vendégeskedő, általa is jól ismert barátnőjére, letépte az arcát és lerágta az ujjait.
Nehéz lehet a sorsa az állatoknak is, a szerencsére ritka támadások elkövetőit lelövik, de a legszelídebb példányok is többnyire ketrecben végzik. Egy tigris egyéves koráig helyes kis kölyökként szabadon jár a házban, aztán megnő és élete hátralevő mintegy 20 évét rácsok mögött töltheti. Egy csimpánz 10 évig is a családdal lehet, de aztán ő is megnő, és ne feledjük, 60-65 évig él. Olyan állatok kerülnek egy legfeljebb nappali méretű helyre, amelyek akár több száz kilométert is bejárnak szabadon.

Az is gond, hogy a gazdik pénze elfogy, vagy egyszerűen megunják a sok gondoskodást igénylő kedvencüket, akit eredetileg esetleg csak divatból fogadtak be, vagy azért, hogy felvágjanak az ismerősök előtt. Sok állat pedig túléli a gazdit. Nem véletlen, hogy egy bébi csimpánzért 50-60 ezer dollárt is kérnek, a felnőtteknek viszont nincs piaci értéke. A felnőtt állatok gyakran kerülnek menhelyekre.
Visszatérve a tigrisekre és a megdöbbentő becslésre, miszerint egyedül Amerikában többen élnek fogságban, mint eredeti környezetükben szabadon, nehéz megjósolni, hogy távlatilag milyen következménye lehet, ha egy csúcsragadozó állományának többsége generációkon keresztül fogságban él.




