
A Sarapiquiben élő halász azt mondja: "Pocho a legjobb barátom. Ez egy veszélyes szokás, de nekünk jó a kapcsolatunk. A szemembe néz és nem támad meg. Bárki másnak túl veszélyes lenne bemenni a vízbe. Mindig csak mi ketten vagyunk bent."

Chito 20 éve talált rá a krokodilra a Parismina folyó partján. Az állatot meglőtték, egy tehenész a bal szeménél találta el és csaknem elpusztult.

"Amikor megtaláltam Pochot, haldoklott, ezért hazavittem" - meséli Chito. Nagyon sovány volt, alig 77 kilo. Hat hónapig adtam neki csirkét, halat és gyógyszert, hogy rendbe jöjjön. Pocho mellett voltam, amíg beteg volt, esténként mellette aludtam. Csak azt akartam, hogy érezze, van aki szereti, hogy nem minden ember rossz. Sok áldozattal járt, minden nap ott kellett lennem. Minden állatot szeretek - különösen azokat, amelyek szenvedtek."

Évekig tartott, mire Chito úgy érezte, hogy Pocho eléggé kötődik hozzá és a közelébe merészkedhet. Egy évtized után kezdett el dolgozni vele, eleinte csak keveset játszott vele, majd fokozatosan, lassan egyre többet. Pocho ma már odamegy Chitohoz, ha a férfi a nevén szólítja.

Chito pár éve megmutatta a krokodilt a barátainak, akik meggyőzték, hogy lépjen fel a mutatvánnyal. A furcsa páros ma már Sarapiqui egyik legnagyobb turista látványossága.




