
Az anyja, Ratna Devi azt mondja, a baleset után elvitték egy kórházba, ahol azonban azt mondták nekik, képtelenek eltávolítani a szálkát. Ezért hazavitték és csak reménykedtek, hogy a szálka egyszer kijön magától.
Két év után azonban a fiú, Rahul már nem tudta elviselni a fájdalmat, ezért a Kasmírban élő szülei elmentek vele Delhibe, az egyik vezető indiai klinikára.

"Lúdbőrös lettem, amikor megláttam a fiút besétálni a szeméből kiálló bottal a járóbeteg rendelésemre" - mondta Sarat Chandra egyetemi docens. "Még inkább elborzasztott, amikor megtudtam, hogy ez így van két éve. Közben ő folytatta szokásos tevékenységét, játszott, iskolába járt, fára mászott és úszott."

A vizsgálatok kiderítették, hogy a szálka az agy számos fontos területét érintette, így a beszédért és a látásért felelőst, mégsem voltak mellékhatásai. "Kész csoda" - mondta A K Mahaptra, a klinika agysebész főorvosa. "Meglepő, hogy nem kapott egy fertőzést. A fiú egyszerűen szerencsés."

Rahul persze rég elvesztette a látást a bal szemére, de most bő egy hónap alatt felgyógyulhat.



