
Egy tekintélyes amerikai bioetikus már akkor kételkedését fejezte ki, hogy vajon tényleg Rom Houben kommunikál-e a környezetével. Nem lehetett ugyanis megállapítani, hogy valóban a beteg üzent-e valamit segítőjén keresztül, hiszen egy beszédterapeuta formálta meg az üzeneteket.
Laureys valójában nem agyi szkennert alkalmazott a páciens éberségének megállapítására, hanem "viselkedési teszteket", agyi képalkotó eljárást csak később használtak állapota ellenőrzésére. Az érintőképernyős billentyűzetet sem Laureys használta a beteggel, hanem a család és más orvosok által megkért beszédterapeuta.
Novemberben Laureys azt nyilatkozta, hogy letesztelte az új technikát, és azt gondolta, Houben valóban képes volt a kommunikációra. A hét végén azonban azt közölte az orvos - aki egyébként a belgiumi Liege egyetemi kórházának neurológusa -, hogy további tanulmányok megmutatták: a módszer nem működik az adott esetnél.



