Muraszaki eleinte csupán saját szórakozására írta a Ragyogó Herceg – ahogy Gendzsit nevezte – kalandjait, ám a hősszerelmes gyakran pikáns kalandjai igen hamar népszerűvé váltak, főként a császári udvar pletykaéhes, ármánykodó, kacér, és unatkozó hölgyei között. Maga Muraszaki igen késő lépett a császárné szolgálatába, ám pillanatok alatt hírnévre tett szert írói tehetségével. Bő két évtizeden át írta, mintegy folytatásos „teleregényt” a Gendzsi Herceg szerelmeiről szóló kalandokat, míg végül vaskos kötetek lettek belőlük, és megőrizték őket az utókor számára is.

Szerencsére nem csak feledhetetlen regénye, hanem naplójának, levelezésének és verseinek jó része is fennmaradt, így pontos képet adnak az 1000 évvel ezelőtti császári udvar és a főnemesség mindennapjairól, csakúgy, mint a grafomániás, depresszióra hajlamos írózseni hölgy életéről. Sajnos azonban azt is tudjuk, hogy sok-sok versét, írását és naplójának részleteit elégette, vagy elkallódtak, vagy – a papír értékessége miatt – később újra használták őket, és felülírták az eredeti szövegeket.
Ám a legfontosabb, a Gendzsi Monogatori fennmaradt, és a kor hű leírása mellett számos részlet, utalás található benne írójának életéről is. Maga Muraszaki is egyik regénybeli hősnőjéről kapta udvarnál használatos nevét. A világhírű írónőnek az egykori fővárosban, Kiotóban saját szentélye van, azon a helyen, ahol állítólag született. Sírja a mai napig látogatható, és külön rajongói klubja van. Híres regényét világszerte több millióan olvasták az elmúlt ezer év alatt, verseit kőbe vésve örökítették meg az örökkévalóság számára.



