Németországban évente hozzávetőleg 157 000 orvosi műhibát követnek el, jelentős arányban műtökben. Ez utóbbit erősen vitatja Hartung Bauer, a német sebésztársaság főtitkára: érvelése szerint a "sebészeti malőr hatása hamar megmutatkozik, a belgyógyászati hibákra ezzel szemben sokkal ritkábban derül fény". A sebészek esetében sem mindig egyértelmű a műhiba, hiszen például egy operáció utáni sebfertőzésről nehéz bizonyítani, hogy a páciens eredendő génhibája, a benne lévő baktérium vagy vírus okozta-e, vagy pedig az operáló személyzet higiéniai hiányosságának a következménye.

A műhibák aránya évtizedek óta nem változik, ezer páciensből általában ketten emelnek panaszt. Karin Pukk-Haevenstam professzorasszony a svéd Karolinska Egyetemen 1997 óta másfélmillió műhibát elemzett, és az ő kutatásai is igazolják ezt az adatot. Mivel a gyógyító tevékenység egyre szélesedik a világon, az arány szinten maradásával együtt is az esetek száma egyre nő.
A műhibákkal kapcsolatos tájékoztatás és ügyintézés viszont mára már kiterjedt rendszerré duzzadt. A WHO szerint ennek kedvező következménye, hogy a gyógyintézmények gondosabban ügyelnek a nyilvánosság számára is láthatóvá vált munkájukra.
Ellenben negatív kísérőjelenség, hogy a műhibákért kérhető minél magasabb anyagi - kevésbé erkölcsi - kártérítés lebonyolítására jogi irodák szerveződtek. A biztosítók - saját érdekeik szerint - hol az egyik, hol a másik fél oldalára állnak. A kártérítés megítélése sem egységes, sőt az egyes országokban érvényesülő joggyakorlat szerint igen eltérő lehet. Szélsőséges esetekben a vita koholt vádakban, illetve hamis gyógyítási adatokban csúcsosodik ki.
A gyógyításra felesküdött orvosok a maguk részéről igyekeznek olyan, elsősorban a páciensek érdekeit szolgáló eljárásokat alkalmazni, amelyekkel esetleg elejét lehet venni a műhibáknak. Az egyik, hogy az operációk előtt felolvassák és írásban rögzítik a nemzetközileg egységesített ellenőrzési listát, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az utasszállító gépek pilótáinak egyike indulás előtt felsorolja a teendőket, a másik pedig ellenőrzi a végrehajtást. Sebészeti beavatkozások esetén az első vágás előtt, majd a műtét befejezésekor kell a két orvosnak "végigmennie" a feladatlistán.
Hasonlóan fontos a műhibát jelző-jelentő - angol elnevezése alapján CIRS-nek rövidített - rendszer bevezetése. Lényege, hogy minden műhibagyanús esetről anonim módon, de a körülmények pontos felvázolásával - az intézmény jellegének, a diagnózisnak, a páciens korának és nemének, az operáció módjának, az igénybe vett eszközöknek, a műtét időpontjának a megadásával - egységes formátumú táblázatokat töltenek ki, és azokat eljuttatják a társszervezetekhez. A névtelenség kizárja a CIRS-en alapuló feljelentéseket, és mivel azoktól nem kell tartani, a rendszer álszemérmes titkolgatás, szépítgetés nélkül felhívja a figyelmet az előforduló hibákra.
Arra is, hogy miként lehet azokat megelőzni.



