A kezdeti lökést az adta, hogy egy korábbi dél-afrikai útján csak nehezen kapott vízumot. Berágott és megfogadta, hogy indiai útlevelével körbeutazza a világot. Végül is sikerült, bár például Moldova csak sokszori kérésre, három év után adta meg a vízumot.

Az úton nem hiányoztak a drámai jelentek sem: volt olyan ország, ahol golyók záporoztak Kashi Samaddar feje felett, az afgán fővárosban, Kabulban pedig alig egy órával azután robbantották fel a szállodáját, hogy kijelentkezett.
Kelet-Timoron három napig nem evett és a végén több száz dollárt fizetett egy helybelinek néhány banánért. A leghosszabb ideig - másfél hónapig - Nauruban időzött, mert nyolcszor törölték a repülőjáratát.
Kashi Samaddarnak szerencséje van megértő feleségével, aki 70 országba el is kísérte őt.
A maratoni kiruccanásra nem kevesebb, mint 350 ezer fontnak megfelelő pénzt költött az ezek szerint elég tehetős üzletember. A brit sajtó rosszmájú megjegyzése szerint ennyi pénzért akár azt is megoldhatta volna, hogy jó fotókkal dokumentálja vállalkozását. Kétségtelen, hogy a példaként bemutatott grönlandi és londoni képei nem tartoznak a fotóművészet halhatatlan remekei közé.
A londoni kép szerintünk éppenséggel bárhol készülhetett volna, bár valószínűleg valamelyik londoni reptér a helyszín és Kashi Samaddar be sem ment a városba, hanem azonnal továbbrepült, hogy a gyorsasági rekord meglegyen.
A Guinness rekordok könyve hivatalosan is elismerte a világcsúcsot. Kashi Samaddar most egy turisztikai tanácsadó vállalkozást alapított.
(November 03-tól december 22-ig 7 héten át tartó nyereményjátékunkon való részvétel feltétele, hogy hozzászólj a cikkekhez. Ha nyerni szeretnél, kommentáld az olvasottakat, mondd el a véleményed!)



