
A vízimadaraknak otthont adó Nagy-tó egyik szigetén fészkelnek a fekete hattyúk (Cygnus atratus). Vasárnap keltek ki a fiókák a tojásokból, de ekkor még nem lehetett tudnia pontos számukat, hiszen a fészken ülő felnőttek folyamatosan takarták-védték őket. Kedden azonban a szülőpár a tó vizére vitte ki a fiókákat és így láthatóvá váltak a kicsik.
Az eredetileg Ausztráliában őshonos madárfaj - amely Nyugat-Ausztrália szövetségi állam jelképének számít - csaknem teljesen fekete, csupán a csőre piros, illetve a szárny tájékán akadnak fehér színű evezőtollak, bár ezek nem látszanak, ha az állat szárnya össze van csukva.
A kis madarak ilyenkor még szürke színűek, testük puha, pihés. A hat fióka viszonylag soknak számít egy fészekaljban, amely ennél a fajnál 4-5 tojásból szokott állni.
A költés hat hétig tart, és a szülőpár mindkét tagja felváltva kotlik a tojásokon.
A fekete hattyúk akár 22 évig is élhetnek, bár a természetben a tízéves állatok is ritkának számítanak. A 9 kilogrammosra is megnövő madarak tápláléka vízinövényekből, férgekből, kagylókból, apróbb gerincesekből áll.
Bár az állatkerti Nagy-tó területe a Duna-szabályozás előtt ártér volt, a tó nem természetes eredetű képződmény: a városligeti intézményt 1866-os alapításakor létesítették Reitter Ferenc mérnök tervei alapján.
(MTI)



