
A képen látható nő nem szórakozásból tart egy makákó majmocskát az ölében vezetés közben. A majom ruháján is ott a felirat: dolgozom, kérlek, most ne simogass! Debby Rose ugyanis súlyos pánikbeteg. Richard, a majom négy éve vigyáz rá, azelőtt csak akkor tudott elmenni otthonról, emberek közé járni, ha nagy adag nyugtatót vett be.
A The New York Times magazinjában olvasható összeállítás talán legfurcsább esete mégis Jim Eggersé. A férfi hajlamos a ideges rohamokra. Ezért mindenhova magával viszi Sadie-t, a papagájt, aki ha érzékeli, hogy gazdájára rá akar törni a roham, elkezdi fennhangon nyugtatgatni: "Minden OK, Jim! Nyugi, Jim! Jól vagy, Jim! Veled vagyok, Jim!"
Jim egy külön erre a célra varrt hátizsákban mindenhova magával viszi az okos papagájt.
Pandát, a vakvezető pónilovat hűséges olvasóink már ismerhetik, egyszer mi is írtunk róla. A lovacska segít Ann Edienek, hogy biztonságosan végig járhassa napi körútját: bevásároljon, utazzon.
A lovacska hihetetlen ügyesen vezeti vak gazdáját, olyan akadályokra is figyelmezteti, amelyekre saját bevallása szerint az őket kísérő látó újságíró sem figyelt fel. Így például dobog a patáival, ha Annek fel kell lépnie a járda szegélyére, és megkocogtatja a fémoszlopot, hogy a gazdi megtalálja a gombot, amivel a közlekedési lámpa zöldre állítását kérheti. A paták különböző hangjaival tájékoztatja gazdáját.
A gazdáknak sokszor jogi csatákba kell bonyolódniuk a helyi hatóságokkal, amelyek korlátozzák az állattartást, máskor meg az okoz nehézséget, hogy egzotikus állataikat beengedjék az üzletekbe. A springfieldi Debby Rose-nak például a be kellett perelnie a helyi egészségügyi hatóságokat és a Wal-Mart hipermarketet, ahol még ki is nevették, miután nem engedték be. A helyi előírások miatt sehova nem mehet be, ahol élelmiszert árusítanak.
A The New York Times szerint azonban megéri a fáradtságot, mert ezek az állatok többnyire sokkal tovább, akár évtizedekkel tovább élnek, mint például a vakvezető kutyák.
aqui.la



