
Florence-Marie Cooper bíró azzal indokolta a döntést, hogy a szonárberendezések veszélyesek a bálnákra és más tengeri emlősökre, a szigorú környezetvédelmi előírások miatt van szükség korlátozásra.
Cooper betiltotta a szonár alkalmazását a 12 tengeri mérföld (22 kilométer) széles parti vízsávban. Ezenkívül 1100 yardról 2200-ra (2 kilométerre) növelte azt a távolságot, amelyen belül egy hajónak ki kell kapcsolnia a szonárt, ha egy tengeri emlős közelébe kerül. Kötelezővé tette, hogy a szonárt használó tengeri manőverek előtt egy órával fel kell deríteni a vizeket, és a hadgyakorlatok alatt két monitorhajóval figyelni kell a térséget állatok jelenléte után kutatva. A Catalina-medencében, ahol sok tengeri emlős él, teljesen betiltotta a szonár használatát.
Jeff Davis, a haditengerészet szóvivője szerint a bírónő "nem találta meg az egyensúlyt" a környezetvédelmi és nemzetbiztonsági érdekek között.
Tavaly szeptemberben egy szövetségi fellebbviteli bíróság nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva ellenkező döntést hozott: engedélyezte a szonár alkalmazását több tengeri gyakorlat idejére. Andrew Kleinfeld bíró akkor azzal indokolta a döntést, hogy "az amerikai nemzetbiztonság érdekei nagyobb súlyúak a tenger élővilágában keletkező esetleges károknál (...) a nemzet védelméről van szó, jelenleg háborúban állunk, két országban is".
Szakértők szerint a nagyerejű mélytengeri szonárok hanghullámai megzavarhatják az állatokat, arra késztetve őket, hogy túl gyorsan emelkedjenek fel a felszínre. A bálnáknál és a delfineknél az emberi keszonbetegséghez hasonló állapot alakulhat ki: a túlnyomás hirtelen csökkenésével a felszín felé törő állatok szöveteiben nitrogénbuborékok keletkeznek, ami életveszélyes légembóliát okozhat.
A környezetvédők már régóta ellenzik a hangradarok használatát. Egyes szakértők a bálnák és a nagy mélységben élő csőröscetek időnkénti tömeges és megmagyarázhatatlan partravetődését a szonártevékenységgel hozzák összefüggésbe.
(MTI)



