
A gépet egy játék modellen lemért arányok felhasználásával CAD programmal tervezték meg. Ügyeltek a részletekre is, például apró elektromotorok gondoskodtak arról, hogy az X alakú szárnyak menet közben szétnyíljanak és záródjanak, mint a filmben szereplő vadászé.
Persze, a sivatagi reptetés közben a valódi erők, például a gravitációs erő hatottak a gépre, amely egy idő után irányíthatatlanul kezdett repülni és ezért távirányítással fel kellett robbantani. Woerner szerint a gép így is betöltötte hivatását: számos fiatalban elhintette a rakétaépítés iránti érdeklődést. A fiatalok előzőleg beülhettek az X-szárnyú vadász pilótafülkéjébe is.
Mások robotokat vagy lézerkardokat készítettek. Nem egyszerű modelleket, hanem működő szerkezeteket. Jerry Greene, egy mérnök például három évet töltött el az Episode I-ben látható R2-R9 másának elkészítésével. Azért választotta ezt a droidot, mert - mint mondja - mindenki más R2-D2-kat készít. A munkát a nemzetközi droidépítő klub segítségével végezte el, a költségek 12 ezer dollárra rúgnak. R2-R9 távirányítással mozog, a filmből ismert hangokat hallat, sőt képes arra is, hogy füstöt eregetve "elromoljon".
aqui.la



