
Mivel a nőstény jegesmedvék esetében a megtermékenyítéstől a szülésig mintegy nyolc hónapra van szükség, az állatkert a december második felétől január első hetéig terjedő időszakban lehet gazdagabb egy újabb jegesmedveboccsal. Aminek ugyanakkor egyelőre látható jele nincs, mert - mint az orvos elmondta - a jegesmedvéknél jóformán semmi testi változás nem utal a vemhességre. A kis bocsok születéskor ugyanis valóban olyan kicsik, mint egy apró nyuszi, úgyhogy a mamának még napokkal a szülés előtt sincs igazán nagyobb hasa. Ráadásul a várandós jegesmedvéknél a terhességet még vizeletteszttel sem lehet kimutatni.
Így a szakértők most Larsban, illetve a naptárban bíznak, s drukkolnak azért, hogy bekövetkezzen az egyetlen bizonyító jel. Ez pedig az, hogy a szülés előtt néhány héttel az anya behúzódik barlangjába, ott egyfajta szülési "fészket" alakít ki magának, amelyet a kis boccsal együtt csak a szülés utáni negyedik hónapban hagy el.
Ez alól csak rendkívüli esetben van kivétel, ahogy az pontosan egy évvel ezelőtt Knut és ikertestvére esetében történt. Toscát ugyanis - ki tudja miért - cserbenhagyták anyai ösztönei, s a két apró bocsot kirakta a barlang elé. Az egyikük elpusztult, míg Knutra többhetes inkubátor várt. De a születéskori viszontagságok szerencsére semmi nyomot nem hagytak rajta, s nem csoda, hogy Berlin kedvence lett. Egyben pedig az állatkert büszkesége, mert 33 év óta első ízben történt, hogy ott egy jegesmedvebocs felcseperedett.
(MTI)



