
"A 70-es években semmiféle piac nem volt. A 80-as években kialakult az ékszerek iránti igény, a következő évtizedben pedig divatba jöttek a kis méretű gyémántok" - magyarázta el az AFP-nek Lin Csiang (Lin Qiang), a sanghaji gyémánttőzsde (Shanghai Diamond Exchange - SDE) elnöke. Itt bonyolódik e drágakő egész kínai behozatala és kivitele.
Kína, amelynek saját termelése jelentéktelen, idén az első negyedévben 78 millió dollár (14,5 milliárd forint) értékben importált gyémántot, ez éves értékre átszámolva 170 százalékos növekedés. Ezek a drágakövek nemcsak kínai nőket fognak ékesíteni, mivel az olcsó hazai munkaerő révén Kína egyre nagyobb szerepet játszik a gyémántcsiszolásban, beleértve a külföldi cégek számára végzett munkákat is.
A maoista időkben a kínai nő egyenviselete a rövid haj, a zöldes vagy kék zubbony és nadrág volt, kellékek, ékszerek nélkül. Ma a kínai magazinok címlapjain a világszerte ismert két színésznő, Kung Li (Gong Li) és Csang Ci-ji (Zhang Ziyi) elegáns öltözékben, gyémántos ékszerekkel látható.
"A városi nők 70-80 százaléka reméli, hogy férje gyémánttal fogja meglepni, noha ennek a drágakőnek nincs helyi hagyománya" - mondja Lin Csiang, a Gyémánttőzsdék Nemzetközi Szövetségébe 26-ik tagként felvett sanghaji SDE elnöke.
Igaz, a Kínában vásárolt gyémántok jobbára kicsik, 0,2-0,3 karátosak, a gyémánttőzsde pedig dísztelen hivatal benyomását kelti a sanghaji üzleti negyed egyik toronyépületének két emeletén. A tőzsde nem ékszerész-kirakat, ide csak az intézmény 196 tagja jár, kínai, izraeli, belga vagy éppen indiai kereskedők, kik évi 3000 dollár tagsági díjat fizetnek. Itt egy helyen megtalálhatók a gyémántforgalmat lebonyolító összes hivatalos pénzügyi, kereskedelmi és vámszervek.
A legnagyobb ügyfeleknek saját irodái vannak: a nagyközönség számára ismeretlenek, de nem egyszer olyan híres házak szállítói, mint a Cartier vagy a Tiffany. A többiek beérik a közös teremmel, amelyben a kereskedőknek asztalok és lámpák állnak rendelkezésére.
Sanghaj nem hasonlítható Antwerpenhez, a gyémántkereskedelem világközpontjához, de erőteljesen törekszik arra, hogy megszilárdítsa Ázsiában kivívott pozícióit.
Amióta 2000-ben létrejött az SDE, Kína olyan országok gyakorlatát követve, mint Belgium vagy Izrael, több alkalommal is lefaragta az ebben a szektorban korábban alkalmazott magas adókulcsot, amely csak a csempészetet ösztönözte.
A vámcsökkentések után Kína a forgalmi adót is 17 százalékról 4 százalékra vitte le, és ennek nyomán 2006 második felében megháromszorozódott a gyémántimport (194 százalékkal nőtt) és elérte a 147 millió dollárt.
"Valójában nem volt olyan nagy az emelkedés - csak egyszerűen az adásvétel már nem az asztal alatt folyt" - vélekedik Lin Csiang. Összességében egész évre számítva 600 millió dollár volt a gyémánttőzsde forgalma, hatszorosa a 2002 évinek.
Mivel azonban az SDE nem az ékszerek, hanem csak a gyémánt forgalmával foglalkozik, nehéz felmérni, mennyit használ fel a drágakőből a kínai piac - jegyezte meg az AFP.
(MTI)



