
"Rémületemben nem jutott jobb eszembe, mint hogy az ösvény kavicsait dobjam a pofájába. És ez bevált. A felnőtt méretektől még elmaradó medve háromszor is támadott, de a kavicsok hatására mindhárom alkalommal megtorpant tőlem néhány méterre. Aztán sarkon fordult és eltűnt az erdőben."
"Rémisztő volt, amikor két lábra állt, és nem lehetett tudni, tovább fog támadni vagy nem."
A medvekaland hőse csak egy dolgot sajnál: hogy nem volt nála fényképezőgép, megörökítendő a támadót.
Igaz, akkor talán nem lett volna ideje olyan pontosan célozni a kavicsokkal - esetleg el se mesélhette volna a történetet.
(MTI)



