Orrszarvúakat erőszakolnak és ölnek meg, falvakat támadnak meg intelligens, szervezett módon: körbezárják a települést, elvágva a menekülési útvonalakat. A legmegdöbbentőbb, hogy a mindez egy olyan lélektani betegség következménye, amelyet korábban csak embereknél figyeltek meg - post-traumatikus stressz szindrómától szenvednek.

A The New York Times szerint az emberek elleni támadások ma már olyan gyakoriak, hogy a statisztikában külön kategóriát képeznek. Például az indiai Jharkhand államban 2000 és 2004 között 300 embert öltek meg az elefántok, egy másik államban, Assamban pedig 12 év alatt 605-öt, közülük 239-et 2001 óta. Ugyanebben az időszakban a bosszúálló falusiak 265 elefánttal végeztek. Afrikában hasonlóan mindennaposak a támadások, amelyek nem csak a falvak, hanem gyakran az ültetvények ellen irányulnak.

A támadásokat jórészt olyan fiatal hímek követik el, amelyeket időlegesen vagy véglegesen elzavartak a csordából. Általában azért, mert túl heves és sikertelen támadást intéztek a domináns hím ellen. A szakértőket nem csak az agresszív támadások, hanem egy különös perverzió is aggasztja: ezek az ormányosok orrszarvúakat erőszakolnak és ölnek meg, nem kis számban. Ugyanakkor egyre több hím elefánt válik az elefántok közötti összecsapások áldozatává.

Ezek a régebben ritka deviáns magatartások az utóbbi évtizedekben váltak gyakorivá az elefántok között. A kutatók úgy vélik, hogy az ok a szinte az egész fajt sújtó érzelmi összeomlás. Az elefántok kiakadásának oka egyértelműen a természetes környezet visszaszorulása, a hosszú ideje nyomasztó emberi beavatkozás. Az emberekkel szemben a környezetért vívott csata elvesztése, a folyamatos visszaszorulás. A krónikus stressz.

Mindez szétzilálja az ormányosok közötti társadalmi kapcsolatokat. Az etológusok az "elefánt kultúra összeomlásáról" beszélnek.

Közismert, hogy az elefántok - ha élhetik saját életüket - mélységesen társas lények, a csorda tagjai között rendkívül erősek a kötelékek. A fiatal állatokat az anyák, nagyanyák és nagynénik közösen nevelik, a kapcsolatokat az elefántok hosszú 70 éves élettartama alatt végig fenntartják. A fiatal elefántok a megfigyelések szerint nyolcéves korukig anyjuk pár méteres körzetében tartózkodnak, utána a nőstényeket beillesztik a csorda bonyolult matriarchális rendszerébe, a hímek pedig egy időre elhagyják a csodát, hogy később már érett hímként térjenek vissza.

Amikor egy elefánt elpusztul, társai hosszú ideig gyászolják. Őrzik a holttestét, óvatosan beborítják földdel és gallyakkal. Később még évekig visszajárnak hozzá, a csontvázát is úgy simogatják ormányukkal, mint amikor élő társaikat köszöntik.

A bonyolult elefánt társadalom szétzilálásának drámai következményei vannak. A szakértők most ahhoz hasonló módszerekkel próbálják gyógyítani az ormányosokat, mint a súlyos traumákat átélő embereket. Ehhez azonban nekünk is változnunk kell: másképpen kell néznünk az állatokat, mint megszoktuk. Tudomásul kell vennünk például, hogy ők is lehetnek lelki betegek.

aqui.la
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.