
Djebel és Taza, a két kis oroszlánleány jó egészségnek örvend, szüleik, Bali, a 17 éves hímoroszlán és Jerada, a 7 éves nőstény odaadóan gondozzák csemetéiket.
Eredeti élőhelyén, a marokkói Atlasz-hegységben 1922-ben lőtték ki a tekintélyt parancsoló, fekete sörénnyel ékeskedő faj utolsó ismert példányát. Sokáig azt hitték, hogy a núbiai vagy atlasz néven is ismert fenséges ragadozó végérvényesen kihalt.
Szerencsére a marokkói király rabati és a volt etiópiai császár, Hailé Szelasszié adissz-abebai udvartartásában maradt belőlük néhány példány, és az utóbbi három évtizedben a cirkuszi populációkban is sikerült felfedezni egy-egy berber oroszlánt. Ezen a bázison kezdték meg a faj feltámasztását. Az oroszlán alfajok közül ez a legnagyobb, a hímek 230 - 270 kg-ot, a nőstények 140 - 160 kg-ot nyomnak.
A jelenlegi állatkerti berber oroszlán populáció az egyetlen esély, hogy Észak-Afrika vadonjaiban újra láthassuk őket. A WildLink International az Oxfordi Egyetemmel összefogva indította el nagyra törő Nemzetközi Berber Oroszlán Projektjét.
A legújabb DNS eljárásokat használják a berber oroszlán DNS-ének azonosítására. A WildLink International csontmintákat szerzett az európai, így a brüsszeli, párizsi, torinói és egyéb múzeumokban lévő berber oroszlán maradványokból. Ezeket a mintákat eljuttatja az Oxfordi Egyetemre, ahol egy tudóscsoport kivonja a DNS láncot, hogy különálló alfajként azonosíthassa a berber oroszlánt.
Habár a berber oroszlán hivatalosan kihalt, a WildLink International azonosított egy maroknyi, világszerte fogságban élő oroszlánt, melyek az eredeti berber oroszlántól származnak, így a királyi oroszlánok a Temara Állatkertben, Rabatban, Marokkóban. Ezen leszármazottak DNS-ét ismét tesztelni fogják és a hibridizáció foka (a kereszteződésből) ezután meghatározható lesz. A legjobb jelölteket ezután bevonják egy szaporító programba, mellyel „visszaszaporítják” a berber oroszlánt.
A projekt végső fázisa az oroszlánok visszaengedése a marokkói Atlasz-hegységben lévő nemzeti parkba.
.hanna



