
A nagy utazásra csak néhány palack vizet és szendvicseket vittek magukkal, elkerülendő a jóllakottságból adód testi renyheség kockázatát.
A rekordkísérlet előtti hetekben térképen kidolgozták az óriási hálózat legracionálisabb bejárásának forgatókönyvét, majd áprilisban néhány szakaszon be is gyakorolták a leggyorsabb átszállás technikáját. Igyekeztek mindig abba a kocsiba felszállni, amely várhatóan a legközelebb áll meg ahhoz az átjáróhoz, amely két szemközti megállót köt össze.
A rekordkísérlet előtt adott nyilatkozatukban elárulták, leginkább a föld alatti nyilvános WC-k körüli bizonytalanság aggasztja őket. Az áprilisi terepgyakorlat során azt tapasztalták, hogy a mindösszesen 77 férfimosdó egy része rongálok kártevése miatt zárva volt. A 24 órás kaland után elmondták, az idővel való versenyfutás és saját állóképességük próbára tevése nem volt könnyű, sőt, de tagadhatatlanul szórakoztató élmény volt. Nem bánják azt sem, hogy teljesítményüket nem hitelesítik, nekik jó mulatság volt.
Noha időeredményük sokkal jobb, mint az 1998-ban bejegyzett 25 óra, 11 perc, 8 másodperces rekord, a Guinness kifogást emelt amiatt, hogy a páros önkényesen értelmezte a versenykritériumokat, így nem tett eleget annak az előírásnak, hogy a New York-i metrótérképen feltüntetett 486 állomás mindegyikét érintenie kell.
Badaczewski és Green jó előre bejelentették, hogy olyan, különböző vonalak kereszteződésében fekvő állomásokon, amelyeket több viszonylat érint, csak egyszer fognak áthaladni, amivel persze alaposan lerövidítették az útvonalat.
.hanna



