
Az egyik tervrajz a csoki bevonatú acél alapanyagú robbanószer működési mechanizmusát ábrázolja. A csokoládészelet kibontása és megtörése után a pokolgép hét másodperc múlva detonált - volna. A náci robbanószer-szakértők a legkülönbözőbb tárgyakban és élelmiszerekben akarták becsempészni a"minicsodafegyvert". A csomagolóanyag skálája igen széles volt, a különféle szappanoktól, termoszokon, autóakkumulátorokon keresztül golyóstollakig, cipősarkokig terjedt, belefért a borotvapamacs, paradicsomos halkonzerv, a döglött patkány is, amelyben a robbanóanyag mellett még gyújtószerkezet is volt.
A terv 1940 júliusában lepleződött le, amikor Írországban letartóztattak három náci ügynököt három francia zöldborsókonzervnek álcázott pokolgép társaságában. A brit szakértők véleménye szerint valamennyi eszköz rém primitív szerkezet volt.
Történész elemzők kétféle magyarázatot adnak a náci elképzelésekre. Az egyik szerint a robbanó holmik, élelmiszerek - bár egyedül a csokoládészelet volt működőképes - elsősorban a pánikkeltést szolgálták volna.
A másik teória viszont - abból kiindulva, hogy a kis szerkezetek a jelek szerint nem sok kárt okoztak volna, ha egyáltalán bekövetkezik a detonáció - azt valószínűsíti, hogy a németek meghatározott személyeknek szánták a kis adagokra elosztott robbanószereket eljuttatni. A célszemélyek feladata lett volna, hogy a kis mennyiségeket összegyűjtve valódi bombákat fabrikáljanak, s azokat ipari és hadi létesítmények ellen vessék be.



