Ebben az évben történt még a magyar forradalom mellett egy másik nemzetközi szinten is nagy vihart kiváltó esemény, ugyanis Gamal Abdel Nasser egyiptomi elnök államosította a Szuezi csatornát, amely az angolok és a franciák nemtetszését váltotta ki. A történtek a nemzetközi diplomácia hiábavaló erőfeszítései, és a hidegháborúban egymással szemben álló felek színfalak mögötti játszmáinak hatására végül is nyílt katonai konfliktusba torkolltak, novemberben Nagy-Britannia, Franciaország, és Izrael megtámadta Egyiptomot, és visszaszerezte az ellenőrzést a csatorna felett. Akkoriban a helyzet pengeélen táncolt, jó ideig számítani lehetett egy szovjet beavatkozásra is, nagyszüleink elmondásaiból sokan hallhattuk, a hazánkba érkező szovjet katonák némelyike az iránt érdeklődött, hogy megérkeztek-e már Szuezbe. Nem véletlenül egyes történészek szerint egy, a háttérben született paktum szerint a Szovjetunió annak fejében tett le az egyiptomi beavatkozásról, hogy a NATO nem nyújt anyagi és fegyveres támogatást a magyar forradalmároknak, így egyik nagyhatalom sem sérti meg a másik érdeszféráját.

Hogy a sok világpolitikai esemény mellett némi személyesebbről is szót ejtsünk, két világhírű amerikai színésznő is ebben az évben lépett frigyre választottjával. Az Oszkár-díjas Grace Kelly áprilisban kelt egybe III. Rainier monacoi herceggel, Amerika első szexbombája, a Kennedy fivérekkel is hírbe hozott Marilyn Monroe pedig júniusban mondta ki a boldogító igent Arthur Miller drámaírónak.
Az év vége felé történt események közül mindenképpen említésre méltó az a december eleji nap, amikor Fidel Castro öccse, Raul, és Che Guevara társaságában a Granma fedélzetén megközelítette Kubát, majd partra is szállt. Nem sokkal később a kormánycsapatok ugyan szétverték maroknyi lázadóból álló csoportját, de ők maguk megmenekültek, és két éven át tartó gerillaharcok árán végül győzelemre vitték a forradalmat. Ami pedig a mi forradalmunkat illeti, ehhez is köthető két, nemzetközi szinten is visszhangot kiváltó esemény. November 18-án magyar emigránsok kitűzték nemzeti lobogónkat a New York-i szabadságszobor tetejére, ezzel is jelezve a világnak, van egy kis ország Európa szívében, amely a szabadságáért küzd. Az esemény hatalmas feltűnést keltett, vezető helyen számoltak be róla az amerikai rádiók, televíziók és a lapok és világgá röpítették a hírt a nemzetközi hírügynökségek.
Néhány héttel később, december hatodikán a híres Melbourne-i vérfürdő keretében a magyar vízilabda válogatott az Olimpia elődöntőjében megsemmisítő vereséget mért a szovjetekre. A hatalmas érdeklődéssel várt meccsen az egyértelműen a magyarokkal szimpatizáló közönség által teremtett szovjetellenes hangulatban, nem sokkal a lefújás előtt Valentyin Prokopov, a szovjet center elvesztette a fejét, és könyökkel a legfiatalabb magyar játékos, Zádor Ervin arcába sújtott. A vérző fejű Zádor a tomboló közönség előtt végigsétálva még tovább fokozta hangulatot, a szovjet játékosokat – idő előtt – rendőri segítséggel kellett kimenekíteni a stadionból. Mindez nagyszerű példát szolgáltatott arra, hogy bár a szabadságukért harcoló otthoniakat el lehetett tiporni erővel, azért nem minden helyzetben működik ugyanez a módszer. Kérdés mennyire elégtétel egy vízilabda medencében kiharcolt győzelem az elbukott forradalommal szemben. 


