Tudvalevő, hogy Kína, és a saját tartományaként kezelt közeli Taiwan szigete politikai kapcsolata meglehetősen feszültnek mondható, éppen ezért is érdekes, hogy a legutóbbi Olimpia színhelyétől nem messzire, a saját meghatározásuk szerint a demokratikus kínai állam területén, pontosabban Kaoshiung városában tartották az idei Világjátékokat, azoknak a sportoknak a versenyét, amelyek nem fértek be az olimpia programjába. A játékok csúcsa egyértelműen a központi stadion volt, amely 14155 négyzetméteren terül el, 55 ezer férőhelyet biztosít a nézők számára, és energiaigényének 75%-át önmaga fedezi! Igen, egy ötvenezres stadion kvázi önfenntartóként működik. Ezt japán tervezőjének, Toyo Ito-nak köszönheti, ugyanis az építész amellett, hogy egy gyönyörű épületet emelt, a lelátókat napelemekkel borította be teljes egészében, így 8844 panel termeli az áramot minden napos órában.

Ráadásként, amikor éppen nem rendeznek semmilyen eseményt az épületben, akkor a megtermelt áramot betáplálják az elektromos hálózatba, így naperőműként is funkcionál az impozáns stadion. Ez a megoldás vélhetően más hasonló létesítményekben is megjelenik a közeljövőben, hiszen óriási kihívás a hatalmas sportcsarnokok fenntartása, amelynek költségei az egekbe nyúlnak. A környezetbarát technológiák felhasználásával az építtetők valamelyest csökkenthetik költségeiket, és nem utolsósorban hozzájárulnak az egészségesebb környezet fenntartásához is.

Korábban: Autósztrádák: a világ új erőművei?>>



