Március 21. a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja. Ebből az alkalomból világszerte kiemelten foglalkoznak a problémával, ám ez önmagában kevés. Egyetlen nap nem elég. A rasszizmus ősidők óta jelen van, ám a világ túlnépesedésével és a globalizációval erősödött fel igazán. A gazdasági válság már csak hab a tortán.

A rasszizmus elleni világnap megtartását az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaka határozta el 1966-ban annak a véres rendőrsortűznek emlékére, amely 1960. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben 72 békés tüntetővel végzett. A rasszizmus elleni világnap a világszerte erősödő és egyes embercsoportok társadalmi kirekesztését célzó folyamatok veszélyességére hívja fel a figyelmet. A rasszizmus, a xenofóbia (idegengyűlölet), azaz minden diszkrimináció, amely faji, etnikai, nemzeti hovatartozásra vagy vallásos meggyőződésre, nyelvi, kulturális különbségre épül, súlyosan sérti az emberi jogokat, s ezért minden törvényes eszközzel küzdeni kell ellene. A sokszínűség nem fenyegetés, hanem erősség, amely minden közösséget tovább gazdagít. Három európai szervezet pénteken közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a gazdasági világválság rasszizmust és idegengyűlöletet vált ki a kontinensen, mindenekelőtt a lakosság legvédtelenebb csoportjaival szemben.

"Szervezeteinket megrémítik azok a jelentések, amelyek a bevándorlókkal, a menekültekkel, a menedékkérőkkel, továbbá a romákkal és más kisebbségekkel szembeni erőszakcselekmények fellángolásáról tanúskodnak" - írja a rasszizmus elleni világnap előtt egy nappal kiadott közös felhívásában az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága (ECRI), valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jogi hivatala (ODIHR). A nyilatkozat figyelmeztet rá, hogy egyes populista hangokat pengető politikusok vagy médiumok bűnbaknak tehetik meg az említett társadalmi csoportokat, s felszólítja a politikusokat: igyekezzenek elkerülni, hogy kijelentéseikkel etnikai, faji vagy vallási feszültségeket szítsanak. A három európai szervezet egyúttal óva int minden olyan szándéktól, amely "a szociális védelmet és az alapvető beilleszkedést biztosító programok lefaragására irányul, s amely aránytalan terhet róhat a társadalom peremére szorult kisebbségekre és a bevándorlók rétegeire".

Az európai társadalmakban lejátszódó gyors, esetenként radikális változások bizonytalanságot, sokakban félelmet keltenek. E változások kárvallottai frusztrációval és indulattal reagálnak, amit politikai kalandorok eszközként használnak fel, ezzel nemcsak felnagyítva a veszélyt, hanem bűnbakot teremtve. Az összetett társadalmi problémákra adott egyszerű, könnyen népszerűsíthető hamis válaszok az indulatok tárgyaként könnyű célpontokat választanak. A gyengék, a társadalom perifériáján élők, a többiektől jól megkülönböztethető egyének és csoportok így válnak áldozattá. Az úgynevezett "látható kisebbségek”, Nyugat-Európában a bevándorlók, Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon, pedig elsősorban a romák azok, akik ezeknek a folyamatoknak a kárvallottjai. A velük szembeni erősödő előítéleteket vallók érzéseiket és gondolataikat persze azzal igyekeznek legitimálni, hogy az áldozatokat magukat teszik felelőssé a helyzetükért, tagadva, hogy annak okozói éppen az őket körülvevő negatív érzelmek.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.