Megrendezett képek, montázsok. Színek, bensőséges hangulatok. A sivatag bűvkörében, amely otthona és temploma a léleknek. A hideg fotópapírból áradó forróság...

2009. február 19-én csütörtökön a VAM ART & DESIGN Galériában (1056 Budapest, Váci utca 62-64, tel.: 3181594) délután 15.00 óra és este 18.00 óra között, félóránként ismétlődő teaszertartással megnyitjuk Bérczi Zsófia: SIVATAGTEMPLOM című térvázlatba installált fotókiállítását a sivatagi romvárosokban élő nők fiktív életéről. Közben elhangoznak Palotai János esztéta, Bársony Júlia alkotótárs, Mohamed Abu Shady illetve az alkotó képekhez kapcsolódó gondolatai. 18.00 órától beszélgetés az alkotókkal.
Szeretettel várunk.

Nyitva hétköznap 8.00-16.00 További teaszertartások minden csütörtökön 13.00-16.00


Bérczi Zsófia így mesél a kiállítási anyagáról:

"Egy oázis fellegvárának részlete. Lakói a fekete asszonyok. Az ortodox iszlám viselet az első szent fal, mely védelmezi őket. Templomuk a sivatag és az elhagyott romvárosok, ahol élnek.

A sorozat készítésekor két fő képi elem jelenléte foglalkoztatott. A díszlet, melyhez civilizációtól mentes helyszíneket kerestem; illetve a képen szereplő alak, melyhez az iszlám világra jellemző női ortodox viseletet választottam. Vizuális szempontból a homokszínű, egynemű térben elhelyezett fekete alakok kontrasztja érdekelt. Lelkileg a vallásosság állapota foglalkoztatott; nőként az iszlám nő vallásossága.

Beszéltem egy nikob-ot (nikob = csak a szemeket láttató női sál) viselő asszonnyal, akivel megegyeztünk abban, hogy a természet nemcsak szerintem, de az iszlám hit szerint is tekinthető templomnak; bárhol imádkozhatunk. Megtudtam azt is, hogy ez az öltözék a vallásos nők számára nem börtön, hanem az állandóan jelen lévő szent helyet jelenti, Allah segít a hőség elviselésében is.

Úgy éreztem, hogy sorozatom készítésével nem mondok ellent, sőt támogatom kultúrájukat és hitüket. Ennek ellenére több konzervatív gondolkodású oázisban élő férfi kifogásolta, hogy miért ábrázolok nőket “gyámjaik”, a férfiak nélkül. Ekkor értettem meg, hogy a képeim már önmagukban lázítanak; a vidéki lakosság tradícióinak nem felelnek meg. Öntudatlanul olyan szabadságot álmodtam az iszlám nők számára, mely sokuknak nem adatik meg.

A női lélek belső szabadságához vezető út négy stációja:
  • elfogadó hétköznapok - prológus
  • az ébredő vágy és lázadás - megnyílás
  • a felszabadult, megnyílt és ismét megnyugodott lélek – nyitott lélek
  • elindulást a magányos belső úton az igazi forrás felé - epilógus

A kiállítás képei Egyiptomban készültek, ahová a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával jutottam el."

Információk >>
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.