
A Kínai Nagy Fal kistestvére Nagy Britanniában található. Hadrianus császárról kapta a nevét az a védvonal, melyet a rómaiak építettek a szigetország északi felén, hogy a meghódított területek védve legyenek az északon élő barbároktól. A 120 kilométer hosszú fal Corbridge-től Carlisle-ig húzódott, vagyis a teljes szélességében kettévágta a szigetet tengertől tengerig. Bár Hadrianus fala jóval szerényebb a kínainál, mégis Európa leghíresebb védvonala. Évente turisták és kirándulók valóságos hadserege járja végig, ez a fal ugyanis a „nagytestvérrel” ellentétben szinte teljes hosszában megmaradt, ha romosan is, és egy kirándulóösvény mentén látogatható is mind a 120 kilométernyi fal.

Szintén Európában található, pontosabban volt található a harmadik híres fal. A Berlini Fal egy várost szelt ketté, Kelet- és Nyugat-Berlinre osztva kontinensünk egyik legpatinásabb fővárosát, utóbbi részt teljesen körbefogva. A fal 1961 és 1989 között létezett. Azok az emberek, akik látták ezt a falat, valószínűleg sokkal jobban örülnek annak, hogy ma már csak emlékhely utal egykori meglétére, mint annak, hogy szemtanúi lehettek a történelem egyik leggyűlöltebb építményének. A II. világháború után a győztes hatalmak felosztották maguk közt a német fővárost, ám csakhamar egymás ellen fordultak az egykori szövetségesek, és az eltérő politika és ideológia miatt kialakult ellenséges viszony rányomta bélyegét a megszállt városra. Nyugat-Berlint először szögesdróttal vették körül, majd megépült az a betonfal, amely több mint 20 évig volt jelképe a két eltérő rendszer – szocializmus és kapitalizmus – szembenállásának. A fal leomlása és bontása valóságos népünnepély volt, aki csak tehette részt vett benne vésővel, csákánnyal, és emlékbe eltett egy kicsi darabot belőle.

Az utolsó híres fal több szempontból kilóg a sorból. A Jeruzsálemben található Siratófal nem egy védelmi rendszer része, hanem egy épület maradványa, tehát eredetileg házfalnak épült és nem határerődítménynek. A Siratófal Heródes által újjá épített második templom nyugati fala volt, mely a templom udvarát vette körül. A templomot 70-ben rombolták le a rómaiak, csupán a nyugati fal maradt meg. Ma a zsidók számára hozzáférhető legszentebb hely, neve onnan ered, hogy itt imádkozva gyászolják templomuk lerombolását. A falon fejmagasságban körbefutó sötét csík az imádkozók fejének nyoma, ahogy az idők folyamán megszámlálhatatlanszor megérintették a falat.

HarmoNet tipp: Nem dől össze a pisai ferde torony! >>



