Már az ősi időkben is fontos volt, hogy a külsővel hódítsanak a férfiak és a nők is. Ennek érdekében mindent elkövettek, hogy szebbnek, kívánatosabbnak hassanak. A test díszítése, a frizura elkészítése hozzátartozott a mindennapokhoz, ahogyan a haj színezése is, hiszen a természet nem mindig azt adja, amire az ember vágyik.

A legősibb hajfestő technikák a növényeken alapulnak, hennával vöröset, dióhéjjal barnát, indigólevéllel feketét festettek, ám ha szőkét szerettek volna, akkor a kamillából állították elő a sárga festéket. Később a haj szőkítésére a timsót és a fahamut alkalmazták, de a szőkés-vörös árnyalat elérésére a vizelet is kiválóan megfelelt. Ebből ered például, hogy az ókori római örömtanyákon a nyilvános vécé alatt egy rács volt, amin keresztül a vendég a szolgáltatások fejében a fizetségen felül az örömlány haját is lepisilte, hogy annak szebb legyen a frizurája. 

Az ősz hajszálakat is illett elrejteni, főleg a hiú férfiak esetében, hogy fiatalabbnak, erősebbeknek látszanak. Rómában az államférfiak körében bevett szokás volt a hajfestés, a szerencsésebb szőkék kamillaszappannal, a fekete hajúak a mérgező ólommal varázsolták fiatalossá fejük ékességét. Keleten a férfiak a feketetea leveleivel nem csak frissítő italt készítettek, hanem hajfestéket is. Érdekesség, hogy az ősi Indiában azokat a férfiakat találták szépnek, akiknek színesre volt festve a szakálla és a haja, ezért az ottani urak nagyjából egy papagájra hasonlítottak: fejszőrzetüket a legelképesztőbb színekre festették, lehetőleg minél többre egyszerre. 

A vörös haj már az ókor óta – vagy még régebben – a világ legtöbb táján egy bizonyos foglalkozást űző hölgyek sajátja volt, ők évezredekig a hennát használták, nem csak hajuk, hanem körmeik színezésére is. A berberek közt mai napig szokás, hogy a nők fekete hajukat hennával vörösre festik, ám náluk ez nem hordoz semmilyen mögöttes tartalmat.

A keleti hölgyek a hajuk feketeségének megőrzése érdekében gyakran használták a kormot, ha már megjelentek az elő ősz szálak, és ezt a szokást a férfiak is előszeretettel alkalmazták. A másik fontos alapanyag a fekete szín eléréséhez a tus volt, ezzel hangsúlyozták például a szemöldöküket is. 

A szőke szín mindig nagy becsben állt a hölgyek körében, a középkor asszonyai vizes hajukat egy középen lyukas, hatalmas kalapon terítették szét, hogy a nap kifakítsa a színét. A barokk kor hatalmas parókáit rizsporral fehérítették, az egyiptomiak az ókorban szintén parókáik festésére – ők a feketét kedvelték – az ólmot használták.

Manapság is nagy divatja van a hajfestésnek, ám a mi dolgunk már sokkal könnyebb. Nem kell mérgező ólmot vagy hidrogént használni, bár a modern kor hajfestékei is számos káros, veszélyes anyagot tartalmaznak. Nem árt erre odafigyelni, mielőtt rászánjuk magunkat a hajfestés műveletére. A legjobb, ha az ősi, egyszerű és veszélytelen megoldást választjuk, és hennával festjük a hajunkat, amennyiben vöröset szeretnénk. A többi színnél már nincs ilyen egyszerű dolgunk, bár a legjobb, ha első sorban igyekszünk elfogadni természetes adottságainkat, és nem kell feltétlenül mindig a mások által diktált divatot követni. 

Ami azonban a legfontosabb: legyen bármilyen gyönyörű színe is a hajkoronának, semmit nem ér tisztaság és ápoltság nélkül! A szép haj elsősorban frissen mosott és szépen fésült, a többi csak ezután következik. 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.