Ismét a szétesés fenyegeti a világ leghíresebb szobrát, Michelangelo Dávidját. Az 500 éves remekmű nem először kerül „életveszélybe”, a környezeti ártalmak miatt 1873-ban az addig szabad téren álló Dávidot beköltöztették a Galleria Dell’ Academica múzeumába, ám előtte már többször tisztítani és restaurálni is kellett Dávidot – sajnos. 1527-ben a bal karja tört le, az összegyűjtött darabokból 16 évvel később állítják helyre a sérült részt. 1813-ban és 1841-ben is tisztítják a szabad téren álló, erősen elszennyeződött szobrot, utóbbi alkalommal erős savval, ami több kárt okozott, mint hasznot: a sav kikezdte a márványt, és a felület tiszta lett ugyan, de az eredeti felületet már soha többé nem lehetett helyreállítani. Az egyetlen márványtömbből kifaragott óriási, több mint 4 méter magas alak rendkívül törékeny és sérülékeny, ezért mozgatása szinte lehetetlen, és mindig fennáll a veszély, hogy ilyen esetben egy véletlen baleset során akár örökre megsemmisülhet. A szobrot legutóbb 2003-ban restaurálták, mivel a márványon repedések jelentek meg, ami a szobor szétesésével fenyegetett, valamint aktuálissá vált egy újabb tisztítás, ezúttal kíméletesebb eljárással. 11 év vitatkozás után döntötték el, hogy milyen módon restaurálják Dávidot, és végül 2003-2005 közt végezték el a munkálatokat. A megújult szobor az előzőekhez képest is rekord mennyiségű látogatót vonz, évente több millióan keresik fel a Galleria Dell’ Academicát, hogy láthassák Michelangelo zseniális alkotását.
Igen ám, de a sok kíváncsi turista a vesztét okozza a világ legszebb szobrának. A Dávidon ismét repedések jelentek meg, pedig a legutóbbi restaurálás nem egészen 4 éve fejeződött csak be. A szakemberek egyértelműen megállapították, hogy sok millió látogató lépéseinek nyomán keletkező rezgések miatt a szobrot a széthullás veszélye fenyegeti. A rengeteg szinte láthatatlan hajszálrepedés az egész márványtömböt behálózza, és a folyamatos rezgések miatt a repedések egyre tágulnak és újabbak keletkeznek. Végül az egész szobor porrá omlik. A Dávid megmentése érdekében mérnökök egy olyan talapzatot terveztek, amely teljes egészében elnyelné a rezgéseket, és tökéletesen nyugodt, szilárd talajt biztosítana, ám megépítése 1 millió euróba kerülne. A másik probléma, hogy a Dávidhoz érkező rengeteg turista már tarthatatlan állapotokat eredményez Firenze belvárosában, ezért a város vezetősége azt fontolgatja, hogy Firenze belvárosának épsége és a költségvetés érdekében kitelepítené a szobrot egy külvárosban épülő új kiállítóhelyre. A sok-sok látogató miatt ugyanis lehetetlen közlekedni a belvárosban, borzalmas a zaj és a zsúfoltság, a rendetlen népek pedig mindent összeszemetelnek. Csak a rágógumik eltávolítása a főtérről vagyonokat emészt fel évente, nem is beszélve az egyéb rongálásokról.
A város vezetése a megoldást új kiállítóhely és Dávid kitelepítésében látja, ám ezt az ötletet hatalmas felzúdulás követte. A legtöbben szentségtörésnek tartanák, hogy Dávidot száműzzék holmi peremterületre, a város jelképévé vált műalkotásnak a Firenze szívében a helye. Másrészt a szállítása hatalmas kockázatokkal jár, amit nincs ember, aki fel merne vállalni. Az is probléma, hogy a repedéseket és a szobor védelmét most kell megoldani, egy esetleges új kiállítóhely tervezése, építése évikig eltarthat. Szóba került az esetleges új hangversenyterem, ami a város szélén épülne, ám annak építése csak két év múlva kezdődne meg. Akárhogy is, a probléma sürgető, és a megoldás egyelőre várat magára. Dávid pedig szép lassan porlad a millió turista léptei nyomán.
HarmoNet tipp: Kerítés épül a piramisok körül - rendkívüli biztonsági intézkedések Egyiptomban >>



