Kegyetlenül hangzik, de igaz. Amikor már semmi nem segít, és az évszázados ellenségeskedés lehetetlenné teszi a mindennapi életet, valahogy pontot kell tenni az i-re. Ez történt Skóciában is, ahol az 1396-os évre annyira elmérgesedett két klán viszonya, hogy nem látszott más kiút, mint a harc. Életre-halálra. Ráadásul nem elégedtek meg csupán két választott vitéz párbajával, hiszen annyi sérelem volt már mindkét oldalon, és annyiak lelkében, hogy az egész népség egymásnak esett: királyi parancsra. A skóciai Chattan és Cameron klán férfitagjai majd’ egy szálig kiirtották egymást. De legalább béke lett.
A két klán között régóta határvita dúlt, és persze az sem volt mellékes, melyikük nyeri el a nagyobb befolyást a területen és az udvarnál. A viszálykodás mindennapi szóváltássá majd tettlegességgé fajult, hiába szólította fel a vidék nagyura megbékélésre a két pártot. A szép szó nem használt, a Chattanek és a Cameronok közti összetűzések mindennaposak lettek. Végül Lindsay gróf, aki képtelen volt rendet tenni a békétlenkedők között, a királyhoz, III Róberthez fordul segítségért. A király meghallgatja a feleket, majd kegyetlen, ám elkerülhetetlen ítéletet hirdet: a két klán vívjon egymással párbajt. A győztesnek van igaza. Minden harcképes férfi felvonul a kijelölt helyen: 30-30 harcos néz farkasszemet egymással. A népirtó párbaj eredménye a Cameron klán teljes megsemmisülése, csupán egyetlen férfi maradt életben. Így a Chattanok hatalmas befolyásra és területre tettek szert, kiváltságaikat a mai napig, 600 év múltán is élvezhetik! Az Isten ítélet után béke lett a területen, amihez nagyban hozzájárult, hogy alig maradt fegyverfogható felnőtt férfi Lindsay gróf háza táján.
A történelemben nagyon ritka, hogy ilyen módon végezzenek be egy vitás kérdést, hiszen az uralkodók mindig tiltották alattvalóik közt a párbajt. Ha engedélyezték is, csupán két harcos vívott meg egymással. Ebben a kivételes helyzetben az uralkodó parancsára két teljes klán gyilkolta halomra egymást. Bizonyára valóban nem volt más megoldás.
Ha másként nem megy, párbaj útján kell elintézni az elintézni valót. Amikor a szép szó, a diplomácia, a büntetés már nem használ, akkor marad az ősi törvény: aki életben marad, annak van igaza. Mindegy hogyan, de a vitának egyszer véget kell vetni, akár egész népek élete árán is.
Tetszett a cikk?



