
Az igazi slusszpoén azonban még hátra volt. Akikben mindig is titkon reménykedtünk, hogy ha senki sem, de ők biztosan! A két női csapat negyedik helye ellenére bennük bíztunk, töretlenül. A Kemény-legények szerencsére nem cáfoltak rá a megelőlegezett bizalomra, és meggyőző játékkal 14-10 arányban diadalmaskodtak az USA válogatottja ellen a Pekingi vízilabda torna döntőjében. Az utolsó negyed derekán már tudtuk, – ahogy tudták a csüggedő tekintettel maguk elé meredő amerikai cserejátékosok is – hogy nem csak egy legény lesz végül, hanem még tizenhárom. Ezzel rögvest egy fricskát is dobtak a sopánkodók arcába, hiszen így összesen 16 aranyéremmel térhettünk haza, ami megegyezik az eddigi csúcsnak számító Helsinkiben összeszedett érmek számával. A pólósoknak sikerült az, ami többeknek nem. Megvédték – zsinórban másodszor – a bajnoki címüket, hiszen olimpián Sidney óta veretlen a Kemény Dénes irányította csapat, ahol a régi „nagy öregek” (Kásás-Benedek) mellé felnőtt a fiatal generáció (Varga Dániel vagy Gergely István) és tökéletes csapatjátékkal hozták ki egymásból a lehető legtöbbet. Amikor a kezdő kapusunknak nem ment, a csereként beállt brillírozott, és kivédte az ellenfél szemét is. A támadó játékunk lehengerlő volt, és védekezésben is hoztuk azt, ami elég volt a győzelemhez.

Természetesen nem árt, ha az örvendezés után sokak elgondolkodnak azon, hogy vajon ez az eredmény miért – és miért így – született meg most Pekingben. Meg kell vizsgálni, hogy megfelelő felkészülési lehetőségek állnak-e az élsportolóink rendelkezésére, vagy van min javítani. És ha van lehetőség, akkor igen is áldozni kell arra, hogy továbbra is büszkék lehessünk fiainkra és lányainkra, akik – kis ország lévén – erőn felül teljesítenek az olimpiákon. A kétkedők kedvéért tekintsünk azért rá az éremtáblára. Noha megszoktuk, hogy 15-ben, sőt 10-ben vagyunk, és a 21. hely nem tűnik valami nagy eredménynek, de olyan országok vannak mögöttünk, mint Brazília, a boksz nagyhatalomnak számító Kuba, vagy az aranyérem nélkül maradt Svédország, az eszmei alapító Görögország és az afrikai óriás-állam Nigéria. Ha a lista legvége felé tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a dúsgazdag Kuvait és Szaúd-Arábia érem nélkül végzett sereghajtóként. Ebből is látszik, hogy nem minden a pénz. Nyilván szükség van rá a sikeres szerepléshez, de elsősorban tehetség, és rengeteg munka kell ahhoz, hogy valaki bajnok vagy helyezett legyen az olimpián. Nekünk magyaroknak idén 10 érmesünk, és számtalan pontszerzőnk volt, és bár több alkalommal csak nüánszokon múltak újabb érmek, azért örüljünk, becsüljük meg a sportolóinkat, és drukkoljunk nekik a további világ- és európa versenyeken és a következő Londonban tartandó olimpián.



