Idén is megrendezésre került a Közép-Európa legnagyobb zenei fesztiváljaként emlegetett Sziget Fesztivál a Hajógyári szigeten. Idén is eljöttek a nagy nevek a világ minden tájáról, és a hazai zenei élet krémje is képviseltette magát a minden évben Woodstock-hoz hasonlított happeningen. Az tény, hogy a szigetlakók leginkább a 70-es évek hippi-generációjára hajaznak, bár természetesen a lehető legváltozatosabb szubkultúrák képviselői is megtalálhatóak a sátorozók és a napi jeggyel érkezők között. Jó időjárás esetén – főleg hétvége felé – kitehetik ismét a megtelt táblát a szigetre Gerendaiék, akiknek sikerült az elmúlt évek színvonalát – saját elmondásuk szerint – talán még magasabbra emelni idén.
A nulladik nap ásza, az Iron Maiden máris kvázi teltházat csinált az 57 ezres nézőszámával, de ezt is vitte vélhetőleg a Sex Pistols, amely a 70-es évek legendás punk alapítója, az egyhén szólva is anarchista, de a Maidenhez hasonlóan angol sztárcsapat, de hát ne is csodálkozzunk a dolgon, hiszen több generáció nőtt föl mindkét banda zenéjére. Direkt a Maiden kedvéért alakították át a nagyszínpadot idén, hogy elférjen az impozáns díszlettel érkező banda is. Természetesen van, aki a magyar sztárzenekarokért látogat ki, neki sem kell csalódnia, a hazai Rock krémje lépett fel a szigeten, köztük az olyan ikonnak számító zenekarok, mint a Kispál és a Borz vagy a Tankcsapda, de a keményebbeket kedvelőknek hallható volt a Depresszió és a Nevergreen örökzöldje is.

A külföldi bandák közt nagyon sok rajongót vonzott a Kaiser Chiefs is, akiknek dalai élőben sokkal jobban szólnak, mint ha lemezről hallgatnánk őket. Az öniróniát sem nélkülöző énekes, Ricky Wilson még arra is ragadtatta magát – sokak szerint „poénból” – hogy lebukarestezze fővárosunkat, ámbátor utána jó néhányszor Budapestet is elmegette. A rossz nyelvek szerint azért, hogy feledje a közönség hatalmas bakiját, az intrikusok szerint pedig azért, hogy eljátsszon már a jó sokszor hallott „bakival”, mert tudja, hogy errefelé ugranak az ilyesmire.
Széna vagy szalma, egyre megy, a lényeg, hogy ismét volt sziget, ismét dübörögtek a bandák, volt és van zene, van kultúra, van minden, ami szem szájnak ingere. Évről-évre kicsit drágábban ugyan – de van, még csak nem is savanyú, és a miénk. Ha nyelvet tanulnál szintén ajánljuk, hogy jövőre is látgass ki, mert elképesztő sok nemzet képviseltetei magát a látogatók között.



