Először is szögezzük le, tisztelet minden magyar olimpikonnak, aki kvalifikálta magát a pekingi játékokra tekintet nélkül arra, hogy szerzett-e pontot, vagy sem. Olimpiai bajnok skeet-lövőnk, Igaly Diána mondta egy a Magyar Rádiónak adott interjújában, miután 13. helyen végzett az idei megmérettetésen, hogy nem bánkódik az eredmény miatt, egyszerűen most így jött ki a lépés, de reméli ettől még mindenki ugyanúgy szereti, mint amikor aranyat nyert Athénban. A nyilatkozata egyébként igazi sportemberhez méltó, aki nem a hibákat és a felelősöket keresi – bár azért megemlítette a felkészülésben adódott nehézségeket is – hanem ki meri jelenteni, hogy ez nem az ő napja volt Pekingben. Ahogyan nem volt az éremesélyesnek kikiáltott világ- és európa bajnok Varga-Hirling kétpár evezős duónak sem. Először az előfutamban szorultak a harmadik helyre, majd a reményfutamban sem sikerült kvalifikálniuk magukat a továbbiakra, így pont nélkül zárták a viadalt.

Ahogyan semmi nem akart összejönni a vívópáston sem, sorra kaptak ki – néha bírói baklövéseknek köszönhetően – a magyarok. A férfiak között Egyedül a párbajtőröző Boczkó Gábor vívhatott az éremért, de mind az elődöntőben, mind a bronzmeccsen kikapott, így negyedikként végzett. A nők között is csak a párbajtőrözőknek jutott némi vigasz, Mincza-Nébald Ildikó hazánk első pekingi bronzérmét gyűjtötte be, miután a kínai Li Na felett aratott 15-11-es győzelmet drámai küzdelemben. Többeknek is sikerülhetett volna a bravúr, a továbbjutás sokszor csak egy ponton múlott. Azon az egy ponton, ami ezúttal szinte mindig az ellenfélnek jött be. Ugyanez történt a bokszolók ringjében, és a judósok tatamiján, valamint a birkózószőnyegen is. Ez utóbbin Fodor Zoltán – az eleddig ismeretlenség homályában burkolózó – fiatal fradista versenyző jutott fel egy hajszál híján a világ tetejére. 15 másodperccel a döntő mérkőzés vége előtt még nyerésre állt, de sajnos olasz ellenfele értékelhető technikát mutatott be, így ismét csak az ezüstéremnek örülhettünk.
Ismét csak, mondom, mert eddigre úszó Európa bajnokunk, Cseh László már szállított ilyen színű medált kis hazánknak, mi több összesen hármat szerzett a kínai látogatás során. Hogy miért nem lett még fényesebb az a három érem, annak egyetlen oka van: Michael Phelps. Az amerikai úszófenomén Pekingben sajnos mindent megnyert, ahol elindult, ráadásul világrekordokat halmozva. Cseh Laci szerencsétlenségére pedig pont azokban a számokban indult, amiben az amerikai is rajthoz állt. Úszóbüszkeségünk azzal kommentálta a történteket, hogy nem nevezné magát ezüstfiúnak, csupán az a helyzet, hogy van egyetlen ember a Földön, aki gyorsabb nála… egyelőre.
Egyelőre tehát még arany nélkül áll a magyar delegáció, de még hátra vannak a sikerszámoknak számító kajak-kenu versenyek, valamint a csapatsportok döntői. Férfi és női vízilabdában már gyakorlatilag továbbjutottunk, és a női kézis csapat is jó kezdést mutatott. Schmidt Pál, a MOB elnöke abban reménykedik, hogy a hamarosan elkezdődő kajak-kenu versenyeken több aranyat is bezsebelhetünk, és összejön legalább az egyik csapat döntő is. Mit is mondhatnék: Mi is reménykedünk… hogy ne csak a pia nyújtson majd vigaszt, az Olimpia után.



