Az Egyesült Államokban végzett reprezentatív minta alapján készített felmérés kimutatta, hogy a háztartások 65%-ában a család elektronikus játékkal üti el a szabadideje egy részét, és 38%-uk direkt a játékokra kihegyezett TV készülékhez csatlakoztatható konzollal is rendelkezik. Ahogyan az várható volt, a játékosok fele a felnőtt kategóriából kerül ki, ami azonban meglepő az, hogy a 18 éven aluliak és az 50 éven felüliek aránya megegyezik. A játékosok 60%-a szeret másokkal együtt játszani, talán ezt a legjobban az önfeledt csoportos szórakozás lehetőségét kínáló – 3. generációs konkurenseinél azonban jóval gyengébb képminőséget produkáló – Wii konzol elsöprő eladási statisztikái bizonyítják.

A siker annyiból áll, hogy a viszonylag egyszerűbb grafikai megjelenítésű programokat nem a megszokott vezérlővel, hanem egy mozgásérzékelővel ellátott kontrollerrel irányíthatjuk, amely segítségével az adott játékra jellemző mozdulatok végrehajtásával (golfütés, teniszütő lendítése, bokszütés stb.) tudunk sikereket elérni, ezáltal meg is mozgatja a szerkezet az eddig csak fotelben tespedő játékost.
A játékgép kategóriában tavaly a legtöbb eladott program – a teljes eladások ötöde – az akció kategóriába tartozott, míg második helyen a családi szórakoztató játékok végeztek. A PC-n legnépszerűbb stratégia – minden harmadik eladott játék ilyen kategóriából került ki – és szerepjáték konzolon kissé gyengébben teljesített – ebből is kitűnik a két platform és használóik közötti különbség – a lövöldözős játékokat azonban nagyjából egyformán kedvelik számítógépes és konzolos játékosok. A legnépszerűbb software a Halo 3. része lett 2007-ben (lövöldözés hegyek), a népszerű zenélős program, a Guitar Hero szintén 3. felvonása lemaradt kissé, míg a legkedveltebb játékgép a már említett Nintendo Wii, ahogyan a papírforma is sejtette.
Úgy látszik a Nintendonak sikerült valami újat alkotnia, ami magával ragadja az embereket, és kiszállítja a fotel és a kanapé nyugalmából, testi-lelki szórakozást biztosítva a XXI. század játékosának. Ha már manapság nem annyira divat – főleg a tengerentúlon – hogy a gyerekek a grundon „rúgják a bőrt”, legalább olyan módon játszanak, ami fizikálisan is megmozgatja és lefárasztja őket, nem csak mentálisan terheli az agyukat, rongálja a szemüket, miközben szórakoztat. Vélhetően hamarosan a többi gyártó is felfedezi ebben a technológiában rejlő előnyöket, és beáll a sorba a japánok mellé, ami talán kicsit a kritikusok szemében is elfogadhatóbbá teszi az otthoni játékgépek gyerekek általi használatát.



