Ők azok, akik nem bírnak ölbetett kézzel ülni, egy percig nincsenek el a veszély édes-borzongató érzése nélkül, akik kockázat híján az életet értelmetlennek és unalmasnak tartják, és egyetlen szórakozásuk olyan mutatványok végrehajtása, amitől mások elszörnyülködnek, álmélkodnak, leesik az álluk, nekik mégis ez a mindennapi élet része. Az életük a mókáról szól, arról az érzésről, amitől lassan függővé válnak. Ahogy szétárad ereikben az adrenalin, úgy érzik magukat igazán elemükben, hatalmasnak és mindenre képesnek gondolják önmagukat, és ez az esetek többségében be is igazolódik. Sajnos csak a többségében.
Lássunk most néhány olyan ’akrobatát’ akiknek sikerült a ’lehetetlen’ is, hüledezzünk teljesítményükön, de gondoljunk közben azokra is, akiknek nem jött össze egy ugrás, egy mutatvány, egy trükk, és már az örök vadászmezőkön alusszák álmukat… vagyis fenéket, ott is trükköznek, mert az jó, anélkül semmit sem ér az élet, még a halál után sem!
Hívják őket ’Az adrenalin lovagjainak’, őrült hazárdőröknek, vagy szimplán elmebetegeknek, de mégis mindenki kíváncsi rájuk. Kik ezek az emberek, akik ahelyett, hogy munkával, családalapítással, esti sörözéssel, TV-zéssel vagy egyébbel töltenék az idejüket, mindenféle vadabbnál vadabb dolgot találnak ki maguknak, hogy kielégítsék féktelen adrenalin vágyukat?
Tetszett a cikk?



