Konstanzban sétálva irigyen néztem a házakon az évszámokat. A 13. századból is akadt épségben maradt épület, a belváros bejárása felér egy időutazással. Sértetlen házak a középkorból, mai napig lakják őket. A kis utcákat sem alakították át a gépkocsiforgalom kedvéért, most olyan emberi léptékűek, mint 5-600 évvel ezelőtt, csak jóval tisztábbak. Mert csatornázás azért készült… Látni azt az épületet, a „Delfinhez” címzettet, melyben Husz János raboskodott, vagy azt, amelyikben a konstanzi zsinatot tartották 1414-ben Zsigmond császár és egyben magyar király elnökletével.
Hogyan maradtak épségben?
Csak ámultam és bámultam, aztán eszembe jutott, hogy a többi német várossal ellentétben, hogyan úszta meg ez a város a 2. világháború bombázásait? Kérdésemre kedves vendéglátóim elmondták, hogy bizony okos és furfangos vezetőiknek köszönhető, hogy Konstanzot nem bombázták le.
A város a svájci határ mentén fekszik – ma már át is nyúlik azon – és a bombázások idején a többi várossal ellentétben nem sötétítették el. Teljes díszkivilágításban várta a repülőket, melyeknek pilótái azt hitték, hogy már a semleges Svájc felett járnak, így nem dobták le a városnak szánt terhüket. A leleményes városvezetés ezzel a bátor csellel ezrek életét mentette meg, és a csodálatos középkori épületeket is, melyek érintetlen városként megmaradva egyedülállóak a világon.
Egy okos döntés sokszor életet menthet, olykor ezrek életét. Főleg, ha háború van, és egy egész város a tét.
Tetszett a cikk?



