Mivel a szoknya mindent takart, amit takarni kell, nem volt rá szükség. A hosszú női ruhák megőrizték viselőjük titkait és szemérmességét. Aki pedig mutogatni akarta, hogy mi van a szoknya alatt, annak eszébe sem jutott, hogy valamit mégis csak takargatni kéne. Egészen a 16. század elejéig, amikor az ifjú Medici Katalin igenis mutogatni akarta, a lábát.
A kacér úrnő rangjához illetlenül szemérmetlenül ki-kivillantotta bokáját, amikor lovagolni indulván a nyeregbe szállt. Mivel ő még többet is szívesen mutatott volna, ellenben a jó hírét is meg kellett őrizni, hosszú, bő vászon alsónadrágot húzott fel, mondván: így nem láthatnak szemtelen tekintetek a szoknyája alá, amikor lóra segítik. Valójában pedig így sokkal bátrabban villogtathatta formás lábait úgy, hogy intimebb testrészei mégis rejtve maradjanak. Így született meg a bugyi őse.



