"Nem ér a nevem káposzta a fejem" esetünkben úgy hangzana helyesen, hogy: "Nem ér a nevem paradicsom a fejem". Vajon az első állítás honnan ered?

Nem ér a nevem, káposzta a fejed, nekem sokkal jobban tetszik. De nem erről akarok most filozofálni, hanem a paradicsomról. Pontosabban a paradicsom hajigálásról. Istenem, micsoda felszabadító élmény lehet legálisan előtérbe helyezni belső gyermekünket, és azok közül is azt, amelyik tuti intőt kapna, ha hagynánk egy kicsit érvényesülni.

Emlékeznek még azokra a szép napokra, amikor tanítás helyett szőlőt szüreteltünk, netán paradicsomot szedtünk? Egy hét teljes anarchia, és még fizettek is (!!!) – volna, ha a nehéz munkával begyűjtött gyümölcsöt/zöldséget nem használjuk fel nemesebb célokra. Tegye a szívére a kezét, és nyugodtam vallja be (most úgysem hallja senki) hogy ha ezt nem is próbálta ki, de mindig is vágyott arra, hogy megtegye azt, amit Pistike, megmert.

Szóval hogy miért is hozakodtam elő ezzel a paradicsomi témával, hát azért kérem, mert van egy kiváló módja annak, hogy ezt az élményt bepótoljuk. Ugyanis Spanyolországban minden évben megrendezik a Tomatina nevű rendezvényt. Igen, hölgyeim és uraim, ez az, amire gondolnak, paradicsomdobálás kifulladásig.

A rendezvényt minden év augusztusának utolsó szerdáján tartják, Valencia tartomány Buñol városában, amely helység mára arról lett híres, hogy tízezrek gyűlnek össze, hogy szabadjára engedjék belső-komisz-kölyküket!

Ez a városka aztán megadja a lehetőséget, hogy kitomboljuk magunkból elfojtott indulatainkat, s a paradicsom hajigálás extázisában stressz-szintünket is csökkentsük. Hozzánk is el kellene hozni ezt a jó kis hagyományt!

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.