Az egyik legenda szerint, Valentin egy római pap volt, aki vértanúként halt meg Claudius császár üldöztetése alatt, i.sz. 269-ben. A pap Terni püspöke volt, és fiatal, lelkes keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése alatt. Hitéért a császár börtönbe zárta, majd február 14-én halálra verette. Amíg a börtönbe be volt zárva, szeretteinek üzeneteket küldözgetett: „Ne felejtsétek el Valentint!"
Más források úgy tartják, Valentin, Claudius császárral szembeszegült. Ugyanis a császár jobbnak látta, ha a katonái agglegények maradnak, mert akkor bátrabban harcolnak a csatában, ellenben a házasemberekkel, akik féltették saját magukat, hiszen otthon várta őket a szerető család. Valentin felismerte, hogy ez a tiltás mennyire káros a fiatal férfiak számára, mert így csak a titokban köttetett házasságok száma fog megnőni. Amikor Claudius rájött arra, hogy a pap ellenzi a nézeteit, halálra ítélte. Halála előtt Valentin egy szerelmes levelet írt egy ismeretlen hölgynek, aminek az aláírása helyén ez állt: „A te Valentinod!”.
Végül egy harmadik változat. A rómaiak Luperkalia ünnepét február 15-én tartották. Luperkusz isten volt a nyájak és a termés védelmezője. A rómaiak az ünnep alatt dalolva és táncolva kérték Luperkusztól, hogy védje meg nyájaikat, és adjon bő termést az esztendőben. Az ünnep éjjelén a nők egy kerámia korsóba tették nevüket, amelyből a férfiak húztak, és a kiválasztott hölggyel párok lettek a táncok idejére. Olykor annyira jól sikerült a párválasztás, hogy együtt is maradtak egész évben.
Valentin nap valójában azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte, és szerette a szerelmet. Az ő emlékét ápoljuk a mai napig.



