E feltárásnak köszönhetően sokkal többet lehet tudni a késő-középkori és kora-újkori
Vásárhelyről.
A 181 régészeti objektumból annyi kerámiatöredék, egykori mezőgazdasági eszköz, pénz, állati csont került felszínre, hogy mindez mennyiségét tekintve már-már egy autópálya-feltárás nagyságrendjéhez mérhető.
Az ásatást követően közel 20 ezer kerámiatöredék és 10 ezer állati csontmaradvány került elő, amelyek alapján feltérképezhető, hogy miként életek akkoriban a vásárhelyiek, milyenek voltak a korabeli hétköznapok. A legérdekesebb előkertült tárgyak közé sorolhatóak a 17. századi pénzek, egy gyöngyházmarkolatú kés és mindaz az ötven pipatöredék, melynek segítségével képet kaphatunk őseink pipázási szokásairól is.
A régészeti feltárás Tóth Katalin régész irányításával folyt, de már az ásatás idején is közreműködtek a Tornyai-múzeum restaurátorai.
A múzeumi restaurátor laborban az ásatást követő hónapokban zajlik az igazán kemény munka, hiszen olyan állapotba kell hozni a feltárt anyagokat, hogy a jövő kutatói számára is rendelkezésre állhassanak.



