Fakír. Aki minden fájdalmat elvisel. Vajon csak hiányzik belőlük a fájdalmat ézékelő receptor? Vagy tényleg mágikus képességre tettek szert? Netán csalók, és szemfényvesztők?

A Fakir szó az arabból jött át hozzánk, azt jelenti, hogy szegény ember. Ám a szegénységet önként vállaló, egyfajta aszkétikus jelentéssel is bír a szó.

Eredetileg a fakírok olyan emberek voltak, akik önként mondtak le a földi javakról, és teljesen aszkétikus körülmények között éltek, testüket edzették a fájdalmak elviselésére, és ezt a képességüket be is mutatták némi alamizsna reményében. Fénykorukat a harmincas években élték, ebben az időszakban számtalan csaló és szemfényvesztő kókler, vagy bűvész munkálkodott. Legismertebb köztük talán Fakir Birman neve volt.
Napjainkban is vannak képzett bűvészek, akik "fakír show" keretében bűvölik el a nagyéreműt, rendezvényeken, cirkuszi porondokon.

A legismertebb trükk a szöges deszka, melyre rá kell feküdni, vagy állni, és akár súlyokat is megtartani ezen állva, vagy fekve. A jövő Házában akár a kedves olvasó is kipróbálhatja; a rettentőnek tűnő mutatvány csupán trükk. A sűrűn bevert szögek nem böknek a súlyeloszlás miatt.

A másik igen ismert trükk az egyes testrészek - a nyelv, az ajak, a felkar átszúrása. Ezeken a testrészeken uganis vannak olyan területek, melyekben nagyon kevés a fájdalmat érzékelő receptor. Aki ezt a területet meg tudja találni, az jól felkészülve a gyakorlatra, képes a fakírmutatványt végrehajtani. Természetesen hatalmas előkészületet igényel, és tényleg nagy koncentrációs képesség kell hozzá.

A valódi fakírok azonban elképesztő vállalásokkal hívják fel magukra a figyelmet. Az élve eltemettetés gakorlatától kezdve egy sor - a nyugati elme számára elképesztő - gakorlatra vállalkoznak, hogy az utolsó földi függőségtől, a lélegzetvételtől való függéstől is megszabadítsák magukat.

Korabeli indiai utazók beszámolói szerint voltak olyan mesterek, akik egy sehová fel nem kötözött kötélre fel tudtak mászni, vagy akik levitálni (lebegni) is képesek voltak, akik levágták nyelvüket, ledobták a porba, ahol az táncot járt, majd ahogy visszatették a szájukba, a nyelv visszanőtt. Az ő mutatványaik és bemutatóik káprázatosak lehettek, és biztosan volt köztük valódi tudós bölcs is. Róluk írt Paul Brunton is India titkairól szóló beszámolójában.

- GK-

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.