A tél közepére eső újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból indult ki. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak.
Az ünnepet - a mai formájában - nem túlásgosan régen ünnepeljük, az ősmagyarok ugyanis inkább tavasszal ünnepeltek, ahogy ma a például a Perzsák.
Tetszett a cikk?



