
A barlangokban fészkelő, 10-15 cm hosszú madarak háta sötétbarna vagy szürkés, olykor kékes vagy zöldes fénnyel irizál, hasuk világosabb. A többi sarlósfecskénél alacsonyabban, lassabban és csapongóbban repülnek.
A szalangánák megszilárdult nyálukból, olykor apró páfrány- és kéregdarabokat is beleépítve készítik csésze alakú fészküket, amelyet fákra, sziklaszirtekre, de leggyakrabban hegyvidéki vagy tengerparti barlangok belső falára ragasztanak. Ez az ínyencek által kedvelt fecskefészekleves alapanyaga.
A kínaiak mindent megpróbálnak nagyüzemi módszerekkel előállítani, így ezt is, áma fecskék nem nagyon akarnak kötélnke állni és fogságban, mesterséges körülmények között fészket ratkni, hogy aztuán az ínyencek elvegyék lakásaikat.
A legenda szerint egy régi kínai császár akkora ínyenc volt, hogy az udvari szakácsnak tilos volt egy évben ugyanazt az ételt kétszer elkészítenie, máskülönben levágták a kezét. Egy nap az elkeseredett szakács egy Borneóról származó fecskefészket áruló férfival találkozott, aki rábeszélte, készítse el a csemegét az uralkodónak. A valóságban azonban lehetséges, hogy inkább a nyomor vihette rá az első ínyencet arra, hogy ilyen ételt főzzön. Kínában ennek a fogásnak több mint 400 féle elkészítési módját jegyezték már fel, húslevesben zöldségekkel és speciáliskínai fűszerekkel főzik puhára a fészek darabkáit.



