Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, be kell vallanunk, senki sem képes a nap huszonnégy órájában kipihent, türelmes, mosolygós, jókedvű, optimista, kedves, egyszóval tökéletes anya lenni. Mindenkinek vannak rosszabb pillanatai. A kérdés sokkal inkább az, hogyan éljük meg és hogyan dolgozzuk fel ezeket a rosszabb pillanatainkat.
A nők azt az alapvető igazságot nehezen veszik figyelembe, hogy a gyereknevelés a világ egyik legnehezebb dolga. Évekig, évtizedekig tesszük, amit szeretettel, a legjobb tudásunk szerint tehetünk, aztán hosszú évek múltán derült ki, hogy az elvetett magból mi fog kikelni.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy amennyiben szeretettel, törődéssel, gondoskodással közelítünk gyermekünk neveléséhez, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a gyümölcs beérjen. Azonban a gyermekünk egy tőlünk független, különálló lény, saját személyiséggel, saját gondolatvilággal. Amennyiben elfogadtuk ezeket a tényeket, és tudomásul vesszük, hogy csupán csiszolgatni, alakítgatni tudjuk őt, de átformálni, a saját képünkre formálni nem, máris sokat tettünk azért, hogy kevesebb csalódás érjen bennünket a gyermeknevelés terén.
De pontosan tudom, nem is olyan egyszerű abbahagyni, hogy minden apróságért magunkat hibáztassuk.
Apaként bizton állíthatom, hogy az apák és az anyák hozzáállása gyermekeikhez más alapokon nyugszik. Amíg a jó anyák óvó, védő, babusgató szerepet töltenek be a gyerekük életében (sokszor még felnőttkorban is), addig egy jó apa inkább iránymutató, világfelfedező és oktató jelleggel működik a gyerekek életében.

A gyermekkel kapcsolatos összes probléma terhét előszeretettel veszik magukra az anyák, miközben folyamatosan az a gondolat motoszkál bennük, mit rontottak el, miként nevelték rosszul a kisfiukat, kislányukat. Az első gondolatuk minden esetben az, hogy az egyetlen ok csakis az lehet, hogy ők rossz anyák voltak.
Tudom, hogy egyszerű ezt mondani, főleg nekem férfiként, de ne emésszék magukat. Legyenek határozottabbak, a gyereknek minden életkorban szüksége van a következetes és magabiztos fellépésre. Ne feledje, a gyerek egy önálló lény, a maga problémáival, a maga hibáival. Tudatosan törekedjenek rá, hogy ne táplálják magukban anyaként azt a gondolatot, hogy minden Önökön múlik a gyerekkel kapcsolatban. Legyenek önmaguk, gondoljanak magukra is! Kezeljék Önöktől külön álló személyként a gyereküket. Szánjanak elég időt önmagukra is, sohase áldozzák fel magukat a gyereknevelés oltárán. Gyermekük, gyermekeik számára is az a jó, ha az anya kiegyensúlyozott, és nem azon rágódik, milyen hibákat követett el a nevelésük során.
Oldozzák fel magukat, és éljék meg az anyaság minden pillanatát, mert ez a néhány év, amíg nevelhetjük, csiszolhatjuk szemünk fényeit, hamar elillan.
Az én célom, minél több hölgynek tudjak segíteni abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyák legyenek, ezáltal sikeres és önbizalommal teli gyereket neveljenek.



