Adta hírül egy újság - és senki se vette meg. Valójában érdekel-e minket az, ha valaki egy másik országban ötmillió dollárt elemel? Mi érdekel ebből a történetből? Talán az, hogy megtanuljuk, hogyan kell elemelni mástól a pénzt? Nem. Mindössze annyi, hogy élvezkedhetünk más ember aljasságán. Ez beteges formává is merevülhet, szórakozássá válhat. A szórakozásoknak annyival nagyobb a vonzerejük, minél passzívabbak. Ilyen a rádió az olvasáshoz képest, a televízió a rádióhoz képest, mozi a színház helyett.

Az egoisztikus élvezetek különleges forrása a saját gyengeségünkben való vájkálás. Először azt hiszi az ember, hogy őszinte, még meg is dicséri magát. Aztán ebbe az őszinteségbe takaródzik, s nem akar ebből a helyzetből kilépni.

Akinek az élete kizárólag önmagukban átlátszatlan szokásokból, érzés- és reagálás-formákból áll, annak a számára minden új hozzáférhetetlen. Mindent a régi formákra vezet vissza. Ez a beállítottság pusztító és önpusztító. Lehet, hogy az élvezeti ösztönök mellett a lélekben halálösztönök is léteznek? 

A beszéd

A beszédhez hozzátartozik az a lehetőség, hogy megértsük, amit a másik mond. A másik beszédintenciójával való eggyé-válás. Elkezdem a mondatot, és a barátom befejezi. Így fűzzük össze eggyé a gondolatainkat. Ez csak szabad képességekkel valósulhat meg. Ha a másik közben a saját belső monológját figyeli, nem tud hozzám kapcsolódni. 



A fölösleg

A felszabaduló erők többletet hoznak létre. A biológiai életnél többet vagyunk képesek létrehozni. Idesorolhatunk mindent, ami kultusz, művészet vagy tiszta megismerés. De persze ide kerül mindaz, ami szórakozás, kényelem, alacsonyrendű élvezet. Mindez specifikusan emberi. Az állatnál nincs politika, nemzetközi konfliktus, legfőképpen olyan helyzet, amivel egészségének, környezetének ártana.

Ha a fél-szabad erők hatalma még nagyobbá válik az ember fölött, akkor pszichés megbetegedések lépnek fel. Ezt orvosságokkal, drogokkal még tudattalanabbá tehetjük, s végül nincs belőle kiút.

HarmoNet tipp: Káros az egészségre: a magány >>

Félelem

Aki nem fél, hiába mond bármilyen bölcs tanácsot a rettegőnek, hiszen az éppen félelme miatt válik merevvé. Más utat kell találni, ahol még vannak szabad erők. De ezt az utat csak maga járhatja be az ember. Ha már valahol megnőtt az autonómiája, jobban szembenézhet a problémájával, idegességével. 

Ha az ember képes figyelmét önszántából intenzíven és kitartóan egy őt nem érdeklő problémára irányítani, akkor autonómiája erős. Ha nem képes erre, autonómiája meggyengült. 

A tudatalatti érzékenység- és akaratformák kisebb vagy nagyobb szörnyek, akinek a hatalma az Én-lénytől elrabolt erőkből származik. Egy elefántnyi nagyságú pók ellen nehéz lenne fegyvertelenül harcolni. 

A napjainkból kell 10-20 perceket kiemelni, amikor az ember megpihen, autonóm lénye megerősödik. Ezek az időoázisok lesznek az otthonaink, ahol felkészülhetünk bármilyen külső támadásra. 
 


A meghallgatás

Hallgatás közben nem kell kész, eleve ismeretként fogadni azt, amit a másik mond. Ha nagy figyelemmel hallgatjuk esetleg képes lesz saját maga korrigálni tévedéseit. Sose szóljunk közbe, leintve a másikat. Úgy kell hallgatni, mint a kisgyerek teszi, nem helyezi elénk előítéleteit, hiszen nincs neki. Próbáljuk meg legyűrni a szokásból felkapaszkodó „de”-ket, „az nem úgy van”-okat. Ha a másik nem megszokásból beszél, hanem azt mondja, amit éppen érez, akkor a két ember között felvirágozhat a „szó” a legszebb értelemben. Az ember azt is átélheti újként, amit már előzőleg is tudott. A beszélgetés mindig párbeszéd, akkor is, ha többen vannak jelen, valaki beszél másvalakivel, akiről feltételezi, hogy érti. Ekkor jöhet létre két elválasztott tudat kapcsolódásának csodája.

HarmoNet tipp: Ha a lélek kimerül és a test jelez - tanuljuk meg kezelni a stresszt! >>

Érzékelni a másik embert

A beszédet és a hallgatást az életben kell gyakorolni. Megpróbáljuk érzékelni a másik embert. A hallgatásban el kell csitítani a hallottak tartalmára vonatkozó mindenhelyeslést, elutasítást, kritikát vagy örömet. Ne fogalmazódjék meg bennünk ítélet, csak forduljunk a beszélő felé, mintha az ő problémája a mienk volna.

Persze eleinte kicsit görcsös lesz a hallgatásunk, mert máshoz szoktunk. Figyeljünk a felmerülő impulzusainkra, fokról fokra, lassan magától elmarad.

Minden, amit az ember tudatosan tesz, szembeáramlik a tudatalattiból származó szokásainkkal, közelebb visz célunkhoz, hogy szembenézhessünk szörnyeinkkel.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.