Miért nincs minden héten főnyeremény?
Lehet, hogy azért nincs, mert akkor nem lenne olyan érdekes a lottó. 200 millió nem is olyan eget rengető dobás, de a 2 milliárd már az. Az öttalálatosok száma évente leggyakrabban öt és kilenc között van. Egy fanatikus lottózó immár 30 éve fogad ugyanarra az öt számra, tehát már 1560-szor játszott arra a számra, de hol van ez a 44 millióhoz? Ahhoz, hogy 44 milliószor fogadjon ugyanarra a számra, 850 ezer évig kellene játszania. De ki garantálja, hogy 44 millió húzás után a mi kombinációnk is sorra kerül? Sajnos senki! A valószínűségszámítás és a matematikai statisztika törvényei szerint egyes lottókombinációk ismétlődhetnek is az idők során, és a mi ötösünk ezért hátrább kerülhet a sorban.

Van, aki más játékstratégiát választ: igyekszik minél több ötös kombinációt megjátszani. Ez is lehetséges. Befizet egy-egy lottószelvényt mind a 44 millió ötös-kombinációra. Ez közel 10 milliárd forintba kerülne, ha nem használná ki a lottózási kedvezményeket. Tehát ha 10 milliárdot befektet, biztosan megnyeri a 2 milliárdot! Jó kis üzlet, nemde?
A legújabb stratégiát a vonzás törvénye kínálja: nem kell évekig játszani, sok szelvényt venni, elegendő csak eléggé akarni a főnyereményt. Tehát a kérdés csak az: akarjuk-e eléggé? Ha igen, meditálhatunk a következő szöveggel: "Hiszem és tudom, hogy csodás tudatalattim tudomásomra hozza majd a nyerő számokat, mely által főnyereményt nyerek, és teljes anyagi függetlenségben, boldogságban és szabadon élek életem végéig. Biztosan tudom, hogy egyik éjszaka megálmodom a legközelebbi húzáskor esedékes ötöslottó nyerőszámokat, amelyekre reggel határozottan emlékezni fogok. Ámen!" Igaz, arról nem mond semmit a vonzás törvénye, vajon mi lesz akkor, ha ketten vagy többen akarják erősen pontosan ugyanazt a dolgot.
A lutri
A sorsjáték olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés és vesztés esélyeit csak a véletlen dönti el, az esélyeket a játékosok ügyessége vagy szándéka nem módosíthatja, legalábbis a HVG összeállítása szerint, mely portál a lutri rövid történetét is összefoglalta.
A kilencven számos lottó eredete az itáliai Genovába nyúlik vissza, ahol a városállamot vezető testületbe minden évben kilencven polgár közül sorsoltak öt új tagot. A nép fogadást kötött személyükre, s aki az egyik befutót eltalálta, a feltett összeg tizenötszörösét kapta. Az egyre kedveltebbé váló fogadásokat az anyagi nehézségekkel küszködő elöljáróság einstandolta. A lottó ugyanis egy jó szervező részére soha nem veszteséges, hiszen a játékosok által befizetett összegnek akkora részét tartják meg maguknak, amekkorát akarnak, és csak a maradékot osztják fel a játékosok között. A boldog nyertes nem szokta kérdezni, hol a többi pénz?
Kétszázötven éve engedélyezte Mária Terézia, hogy Pozsonyban és Temesváron lottójátékot rendezzenek. Buda városában 1770-ben forgatták meg először a Felső piac téren (a mai Batthyány téren) álló jövedéki épületben a szerencsekereket. A játék szervezését hamarosan, a takarékos II. József idején átvette az állam. A lottó a kiegyezés után került magyar kézbe.
A szerencsejáték mai formáját 1956. december 29-én nyerte el. 1991-ben vezették be a halmozódást, azaz ha nem volt telitalálatos szelvény, annak nyereményalapja a következő sorsolás telitalálatos nyereményalapját növelte. Ezután a nyeremények viharos gyorsasággal nőttek: a százmilliós határt 1992-ben, az 500 millióst 1994-ben, az egymilliárd forintost 1999-ben lépték át, az eddigi rekord a 2003-as ötmilliárd forint volt egy főnyeremény esetében.

A lottó-kór
A Szerencsejáték Zrt. a következtető figyelmeztetést tette közzé honlapján: “Vannak, akik nem tudják abbahagyni a játékot, ha már egyszer elkezdték, és ez egyfajta kényszerré is válhat. Képtelenek megállni, újra és újra játszanak. Vagy azért, hogy nyerjenek, vagy azért, hogy a már elvesztett pénzüket visszakapják. A játékszenvedély hatása alatt álló szerencsejátékos pedig önmaga és környezete számára is súlyos problémákat okoz. Hazudik és kifogásokat keres, hogy eltitkolja a valóságot - például az eljátszott havi keresetet. Családi és baráti kapcsolatokat rombolhat le, mert a játék kényszere minden kapcsolatnál fontosabb lesz számára. Elveszítheti egzisztenciális hátterét, a munkahelyét, és családja megélhetését is kockára teheti, mert eljátssza a létfenntartáshoz szükséges pénzt is. A játékszenvedélyre hajlamosak esetében a függőség észrevétlenül fejlődik, egy ideig könnyen rejtve marad.
A játék legyen öröm. Minden ember igényli a szórakozást, a játékkal járó izgalmakat. Ha szerencsejátékot játszunk, pénzt fordítunk arra, hogy a játék során nyerjünk. A kockázat izgalma, a kisebb-nagyobb, vagy éppen az álomszerű nyeremények elérésének lehetősége teszi izgalmassá a szerencsejátékokat.”
Maradjon tehát a lottó játék! A szórakozásért és az izgalomért lottózzunk, ne a főnyereményért!
Bunyik Zoltán, pénzügyi szakértő
Pénzügyi tanácsadó weboldal
Képek: Grant Cochrane / FreeDigitalPhotos.net



