A munkahelyünkről távozhatunk felmondással és úgy, hogy felmondanak nekünk, fegyelmi, vagy úgynevezett rendes felmondással. A felmondás jogi szabályozásáról korábban már írtunk. Ha valamit elkövettünk, és arra számítunk, hogy fel fognak mondani nekünk a tettünk miatt, viszonylag egyértelmű és kiszámítható dolog. A tetteinkért felelősséggel tartozunk. A nagyobb vállaltoknál ezek a dolgok egyértelműbbek, jobban körülhatároltak, objektívebbek szoktak lenni, mint a kisvállalkozásoknál. Idegbaj és bizonytalanság
Amennyiben a cégnél bizonytalan a helyzet, nem tudják kit fognak kirúgni és ki marad, akkor a morál tökéletesen összeomolhat. Pozíciójukat féltő emberek játszmái és furkálódásai, a legjobb szakemberek azonnali távozása - fejvadászok általi "levadászása" - és tökéletes morális krízis az eredmény. Mégis sok nagyvállalat ezt a módszert alkalmazza krízis esetén. Talán mert nem is tudják, hogy ven ennél jobb megoldás is? Pedig egy erre szakosodott cégetmegbízva lehet, hogy sokkal jobban járna mindenki!
Én ma kirúgom!
Gyakran hallani kisvállalkozók szájából ezt a mondatot. A boltos pillanatok alatt ráfogja alkalmazottjára, hogy meglopta, és fizetés nélkül azonnali hatállyal felmond neki, vagyis felmenti a munkavégzés alól, azzal a felkiáltással, hogy örüljön az illető, hogy nem kezdeményez feljelentést. Sajnos, ezeknek az eseteknek a legtöbbje valóságos bűncselekményt rejt. Néha azonban a rosszhiszemű boltos akarja kihasználni alkalmazottait. Az ilyen kirúgások erősen megviselik a dolgozó idegrendszerét. Hogy mondjam meg neki?
A lelkiismeretes munkaadók sokszor csak azért tartanak meg munkavállalókat - vesztükre, - mert szeretik az illető személyét és - bár elégedetlenek a munkájával, - sajnálják rákötni a talpukra az útilaput. Az ilyen dolgozók nem kevés veszteséget hoznak a cégnek, így jobb, ha a nem szeretem megbízatást azonnal felvállalja a cégvezető és minél gyorsabban felmond a dolgozónak. Még akkor is, ha a munkavégzésén kívül minden más tulajdonságát szereti. Munkahelyén ugyanis munkavégzési célból tartózkodik, nem szociális helyzetéből, vagy jópofaságából él meg a vállalat.
Korrekt-e a leépítés?
Az, hogy a dolgozó lássa, hogy miért küldik el, igen fontos. Még akkor is, ha próbaidőn volt a vállalatnál és elvileg nem kell indokolni, miért küldik el őt. A megmaradók és a vállalat jó híre szempontjából van fontossága ennek. A megmaradó dolgozóknak tudniuk kell, hogy jogos volt az elbocsátás. Ebből biztonságot kapnak arra nézvést, hogy a helyük - amíg a munkájukat jól végzik - biztosított. Összhangban kell lennie a leépítésnek a vállalati kultúrával, szokásokkal, és valóban minden érdekeltet meg kell hallgatni. Lényeges tehát, hogy a munkamorált ne rongáljuk azzal, ha hirtelen bocsátunk el valakit.
A felmondás közlése
Legalább ugyanilyen nehéz, ha tudjuk, hogy a vállalatnak valóban szüksége van ránk, vagy a csapat, amiben dolgoztunk, összeérett, jó légkörű. Ilyenkor nehéz elmenni, felmondani. Ha a csapattal már tele van a hócipőnk, hajlamosak lehetünk "utoljára jól beolvasni" a régi bandának. Nos ezek a problémák nagyon józan, hideg fejet igényelnek. A beolvasás épp úgy nem helyén való módszer, mint a "szeretetből itt maradok" módszere.
Ha van jobb, azt kell csinálni!
És ezt nem szabad szem elől téveszteni! Ha egy vezető egy a jelenleginél jobb munkaerőt tud alkalmazni, esetleg ugyanakkora fizetésért, úgy mindenféle lelkifurdalás nélkül ki kellene tudnia rúgni a régit, még akkor is, ha annak, munkájával elégedett volt. Ha át tudja szervezni az illető munkaerejét más területre, az is jó megoldás lehet, lényeg, hogy ne sérüljön a dolgozó személyes érdeke. Ugyanezt a személyes érdeket kell szem előtt tartanunk, ha egy új munkahelyre csábítanak minket, nyilvánvalóan jobb feltételek közé. Alapos megfontolás után érdemes váltani, még akkor is, ha szeretjük a munkahelyünket.
Tipikus félelmeink
"Két szék közül a pad alá" mondja a magyar, és igaza van. Aki elköszön régi helyéről, mielőtt az újjal leszerződött volna, vagy a próbaidő alatt adják ki az útját, pórul járhat. Ezt a rizikót úgy tudjuk kivédeni, ha csak akkor állunk be az új munkahelyen, ha már voltunk "próbamunkán" és aláírtuk a munkaszerződésünket. A "mi lesz, ha" kezdetű félelmek nagyon megnehezítik a változtatást. A "mi lesz ha" félelmek legtöbbje csak ürügy arra, hogy magától a változtatástól való félelmünk uralkodjon el rajtunk és agyunk helyett félelmeink döntsenek. Az elbocsátás, elbocsáttatás alapvetően pozitív élmény lehet, ha a változás lehetőségének örülünk, ezt a fejlődésünk lépcsőfokaként éljük meg és eszerint állunk hozzá.
Ha pedig munkahelyet szeretnél változtatni, azt tanácsoljuk, ne késlekedj! A legalkalmasabb pillanat, amikor hozzákezdhetsz az MOST van! Azt pedig tartsd szem előtt, hogyha felmondtál, akkor is korrekt, egyenes módon válj meg munkaadódtól, hiszen a híred ebben a kicsi országban messze elérhet!
Váraljai



