Ennek az egyszerű ténynek köszönhetően az arany tulajdonosa független. Független azoktól a kockázatoktól, melyeket a pénzügyi befektetések óhatatlanul magukban hordoznak. Miért? Mert az arany nem pénzügyi és nem befektetési eszköz. Az arany a rendelkezésre álló vagyon értékének őrzője hosszútávon. Az arany nem IBM, Exxon, vagy OTP részvény! Az arany nem görög állampapír… Az arany fizikai mivoltában sok mindenre alkalmas, de egy dologra biztosan nem: nem lehet vele spekulálni.

Látszólag a politikai, pénzügyi elit ezért „nem szereti” az aranyat. Mert lássuk pontosan a célt. A cél a hatalom. Mi a hatalom? A hatalom pénz. Amíg – és a mostani pénzügyi rendszer erre a logikára épül – a pénz korlátlan előállításának hatalma a központi bankok korlátlan pénznyomtatási jogából eredően képes irányítani az inflációt és a kamatszinteket, addig ezzel a két szállal bárki, bármikor marionettbábuként mozgatható. S ha ehhez a színjátékhoz kórusként megnyerem a „független” nemzetközi hitelminősítők karát, addig ezzel a hatalomgyakorlással nincs gond. Addig ez működik, addig lehet spekulálni, azaz pénzt szerezni és pénzt elvenni…
Ma olyan világot élünk, amikor egy nemzetközi hitelminősítő elegáns irodájában megnyomnak egy gombot – teszem azt: a pirosat, miért ne? -, és a világ pénzpiaca abban a másodpercben megőrül. Az árfolyamok abban a pillanatban az egekben, vagy a pokol fenekén. Ugye mindenki látta a múlt hét csütörtöki EUR/HUF árfolyamot…
De Hölgyeim és Uraim, ilyen nincs! Nincs olyan, hogy egy ország gazdasági teljesítőképességének megítélése kettő perc alatt 20-25%-os gyengülést eredményezzen a devizája árfolyamában! Ami van, az más. Eszköz, amit úgy hívnak: spekuláció. Eszköz, amivel pillanatok alatt lehet pénzt szerezni és pénzt elvenni…
Nos: ne is tegyük fel most a kérdést, hogy kik is ezek a hitelminősítők? Hogy ki és miért jogosította fel őket arra, hogy minősítsenek? Hogy ki hogyan és miért kanonizálta azokat a szempontokat, ami alapján minősítenek Qui prodest? – kérdezték a régiek. És mi is ezt kérdezzük: kinek (mi) az érdeke…
Valójában
Valójában az a helyzet, hogy ezeknek a folyamatoknak, ennek a „makroszintű” spekulációnak az elszenvedői mi vagyunk. Mi magunk. Az összes számlatulajdonos, aki megtakarításait forintban tartja, vagy forint alapú biztosítással rendelkezik, esetleg magyar állampapír tulajdonos. mindenki, akinek MOL, OTP, Matáv részvénye van. Vagy egyszerűen csak pénteken tankolt a benzinkútnál.

Persze, az arany is – erőteljes korlátok között!!! – spekulációs eszköz. Persze. Kint van a piacon, mint minden mást, ezt is adják és veszik. De egy apró, alig észrevehető különbséggel, az összes pénzügyi eszközhöz képest. Mert az arany nem pénzügyi vagyonelem. Ha nem pénzügyi vagyonelem, akkor a tulajdonosa független a pénzügyi rendszerben lévő kockázatoktól. Ha viszont független, nem lehet felette hatalmat gyakorolni. Lássuk pontosan: a jelenlegi pénzügyi rendszer számára létkérdés a pénznyomtatás és az inflációgerjesztés eszközével életben tartani a fiat valutát – viszont az arany nem nyomtatható, vagyis nem inflálható. Mit lehet tenni? Vigyük ki a piacra, játsszuk el, hogy, mint minden pénzügyi eszközzel, ezzel is spekulálunk. Egy kicsit. És közben vásároljuk fel…
Mert valójában a pénzügyi, politikai elit igen is szereti az aranyat. Miért? Mert a számok egyszerűen ezt mutatják. Mert megnézzük az Arany Világtanács nemrég közzétett legfrissebb adatait és azt látjuk, hogy 2011. harmadik negyedévében 1.053,9 tonna arany fogyott a világban, ami 6%-os növekedés az egy évvel ezelőtti harmadik negyedévi adathoz képest. Kérem szépen: ezt az 1.054 tonnát valakik mégis csak megvették. És nem ipari felhasználásra…
Grócz Attila
További információ >>
Képek: www.morguefile.com



